Az egy-két hetes gidák még gyengék ahhoz, hogy egész nap anyjukat kövessék, ezért a suta néhány órára lefekteti és magára hagyja gidáját. A gida tökéletes rejtő színében bízva lapul a fűben és várja, hogy anyja visszatérjen hozzá. Sajnos a kirándulók egy része tudatlanul árvának hiszi az így egyedül talált állatot és megsimogatja, vagy még rosszabb esetben haza viszi magával, hogy segítsen rajta és felnevelje. Ha nem is viszik el a gidát, a visszatérő anyaállat az idegen szagot megérezve már valóban sorsára hagyja gidáját, a fogságban pedig a gidák csak ritkán maradnak életben, az anyatej speciális összetevőinek hiánya miatt néhány hét vagy akár nap alatt elpusztulnak. Abban az esetben, amikor mégis sikerül felnevelni a kisgidát és kiderül róla, hogy fiú, akkor lépnek fel az újabb problémák, ugyanis a kézből nevelt őzbak ivarérett korára, hegyes agancsa miatt életveszélyes lehet az emberre.

Abban az esetben, ha találunk egy gidát a legjobb, amit tehetünk, hogy elkerüljük, és véletlenül sem érünk hozzá. Előbb utóbb előkerül az anyja és magával viszi.