Laci a kezdetektől odaadó „pótmamaként” viseli gondját Carlosnak, aki már az első közösen eltöltött éjszakán kifejezte ragaszkodását megmentője iránt: nem volt hajlandó egyedül maradni, amint Laci kikerült a látószögéből, a kis kecske panaszos és hangos mekegésbe kezdett. Ezek után mindenkinek (főleg a szomszédoknak) úgy volt a legjobb, ha együtt alszanak a nappaliban, legalábbis eleinte…

Carlos azóta egészen „megkecskésedett”, a többiekkel együtt a Pici Tanyán tölti vidám mekegésben gazdag napjait. Persze messziről megismeri Laci hangját és amikor csak teheti, szeretetteljes pillantások közepette követi mindenhová gondozóját, aki nem hagy ki egy extra ölben-dédelgetést, nyakvakargatást sem, ha Carlosról van szó.