A két természetbarát szemtanú és bagolyéletmentő elmondása szerint, a következőképpen sikerült rekonstruálnunk a történteket: a kis fülesbagoly egy szép nyári reggelen, az első szárnypróbálgatások közepette kerülhetett bajba. Ugyanis, amikor végre elszánta magát, és halált megvető bátorsággal (és valószínűleg csukott szemekkel) kivitorlázott a fészekből, szinte egyenesen egy hatalmas kutya fogai között találta magát, aki nagy lelkesedéssel, egyből félpuhára rágta a rémült kis baglyot. Ezt látva a két fiatal mentőakcióba lendült és szerencsére sikerült kiszabadítaniuk a nyáltól tocsogó és az ijedtségtől félájultan lógó tollast. Zsolt gondozó egyből szárnyai alá vette a kis baglyot, aki annak ellenére, hogy akkora volt, mint egy nagyobb narancs és súlyos szárny-zúzódásokat szenvedett, éles és hegyes csőrével harciasan támadta pártfogóját. Zsolt eléggé elhasznált, megtépázott külsővel és vérző végtagokkal járt-kelt akkoriban, mintha nem is bagolyról, hanem inkább egy vérszomjas fenevadról gondoskodott volna. Az első néhány közösen eltöltött nap és néhány jóízű naposegér-falat bevetése után Vincent szép lassan elfogadta Zsoltot, és ma már elválaszthatatlanok ők ketten. Nevét Van Gogh után kapta, akinek köztudottan gondjai akadtak az egyik fülével, ugyanis a kis bagoly fejét díszítő két „fülbóbita” közül sokáig csak az egyik nőtt ki. A mellékelt képek tanúsága szerint azonban mostanra ez a probléma is megoldódott, Vincenttel pedig teljes tolldíszében találkozhatnak a látogatók a Budakeszi Vadasparkban sétálva.