A nagyon fürge, és még annál is apróbb muflon nem kis riadalmat okozott nagybetűs élete első napján, ugyanis miután az egész nyáj megriadt valamitől, hangos patadobogások közepette vad vágtába kezdtek. A kis bárányka nem bírta felvenni a többiek tempóját, és nem is nagyon értette, hogy mi történik, csak annyit tudott, hogy futááááás!!!! És akkor jött a nagyhálós kerítés, mellette egy nagyon vékony rés, aminek lassítás nélkül nekifutott, és a következő pillanatban már a másik oldalon találta magát.

Volt ott kétségbeesett sírás-rívás, az anyukája idegesen próbálta visszahívni, de a kis mafla muflon nem tudta sehol visszaszuszakolni magát a kerítés – számára – biztonságos felére. Ekkor lépett akcióba néhány gondozó és a mindenre elszánt látogatókból verbuválódott „elit kommandó”. Néhányan élő láncot alkottak, és sorfalként állták el a kis muflon útját, míg mások a gondozókkal együtt óvatosan a helyes irányba, a kifutó kapuja felé terelték a halálra rémült, menekülni próbáló állatkát. Fontos volt, hogy egy ujjal sem érhetett hozzá senki, hisz ha idegen szagot érez rajta az anyja, nem gondozza tovább… Szerencsére az akciónak happy end lett a vége: a pihegő kis muflon visszatalált az anyukájához, aki valószínűleg azóta alaposan elmagyarázta neki, hogy a kerítésnek nem szabad fejjel nekifutni még egy muflonnak sem…