Oldaltérkép
Nyitó oldal2013.02.15. 08:50
Ha valaki nem tudná, milyen gyorsan repül az idő, annak elég csak egy pillantást vetnie Elliotra, aki mostanra méltóságteljes, ifjú gímbikává nőtte ki magát.
Tavaly májusban került hozzánk az akkor még nagyobb kutya méretű, fehér pöttyös gím borjú, aki hosszú szempilláival, túlméretezett füleivel, könnyen összegubancolódó, ingatag lábaival azonnal belopta magát a szívünkbe.
Elliot kedvence – a rosszalkodáson kívül – a kecsketej volt, amit praktikussági okokból gyakran nem pillepalackból, hanem egyenesen az anyakecskéből szívott magába a Parasztudvar többi négylábú lakója legnagyobb csodálkozására.
A kis pöttyös hátú, szeleburdi Elliot szépen cseperedett – Isten tudja hány liter langyos kecsketej tűnt el a bendőjében –, az idő múlásával a pöttyei is „elmúltak”, bundája mostanra gyönyörű barnás-szürke árnyalatot öltött.
Ami nem változott, az a bársonyos fej és az okosan csillogó tekintet! Mostanra szó szerint a fejünkre nőtt (és még mindig nem érte el végleges méreteit!), egy felnőtt ember könnyedén farkas… vagyis szarvas-szemet tud vele nézni!
Nyomtatás
