Oldaltérkép
Nyitó oldal2013.03.16. 17:33
Nem mintha az erdőben zajló időjárás jelenleg kicsit is hasonlítana a tavaszira (most is csőrig ázva kucorgok egy fán), de reményre ad okot, hogy tegnap láttam egy, azaz egy darab, nagyon apró, de igazi, élő gólyahírt – gyönyörűen sárgállott a szürke avarban.
Tavasz Tündér idén nem kapkodja el, ráérősen csoszog a tettek mezejére, pedig már az erdő összes lakója a tavaszra készül. A madárkák rekedtre éneklik és füttyögik, meg pittyegik, meg trillázzák magukat, hátha ezt a csodás dallamot meghallván a tavasz is végre észbe kap. Veletek történt valami érdekes, amióta nem találkoztunk? Vedletek már? Ja, hogy nektek nincs is bundátok, csak a fejeteken, azt meg a fodrászotok megoldja… Hát az erdő lakóihoz nem jár szőrmevágó, a vastag, téli szőrüket „házilag” dobják le. Ezért a legtöbb állat – a Budakeszi Vadaspark kerítésein belül is – úgy néz ki, mint valami ágról szakadt: rojtos, már nem téli, de még nem nyári bundában élik a mindennapjaikat.
Huberttel, a veterán hiúzzal beszélgettem a minap, elégedetten pöffeszkedett az új „trónján” és – a ritka verőfényes napok egyikén –, a pocakján táncoltatta a napsugarakat. Mesélte, hogy jött néhány ember a kifutójába (természetesen akkor, amikor őt jól elzárták, mert hát ugye mégiscsak egy félelmetes vadállattal állunk szemben, még akkor is, ha hiúz években mérve sem mai macska már…), és mire felocsúdott, ott állt egy vadi új, fedett, sziesztázásra épített alkalmatosság. Az ő fenséges mivoltához igazán passzol ez a királyi emelvény!
Egyébként most már tényleg senki nem törődik a zord(abb) időjárással, mert a tavaszi szerelem mindent és mindenkit szebbé tesz, belülről fűti az összes élőlényt, és legszívesebben azt énekelnénk egész álló nap a nagyvilágba, hogy: „Lávizin di eeeer”!!! Vackor és Móric is alig lát a romantikától, nem is beszélgetnek velem, mert egymással vannak elfoglalva: egész nap játszanak, birkóznak, gyömöszölik egymást. Kicsit meg is sértődtem, mert mi lehet fontosabb, mint egy jóízű kis pletykálkodás, ne legyünk már olyan érzelgősek… Öööö…. most mennem kell, mert Szajkó Sziszi, a világ legcsinosabb madárhölgye rám kacsintott, és elhívott egy közös röpködésre. Egyszerűen nem bírok neki nemet mondani, hisz olyan hihetetlenül szépséges szép vonalú a csőre, a farktollai bájosan kócosak, és a hangja… a hangja, olyan csodálatos, mint egy régi, rozsdás kávédaráló…
Viszlát, remélem, néhány hét múlva találkozunk!
Baráti csőrkoppintással:
Szajkó Szaki, az erdő hírfütyülője
Nyomtatás
