Oldaltérkép
Nyitó oldal2013.04.10. 21:34
Lehet egy őzike bármennyire aranyos, ha a csapat valamiért nem fogadja be…
Az „elárvult” Bambikát egy (ember)család nevelte fel, családtagként szerették. Sajnos egy idő után nyilvánvalóvá vált „pótszülei” számára is, hogy az őzikének boldogabb élete lenne, ha az erdőben, természetes körülmények között, a fajtársaival élhetne – mondjuk a Budakeszi Vadasparkban. A terv jónak tűnt, de sajnos az (őz)élet nem mindig zsenge, illatos rügyekkel szegélyezett diadalmenet… Bár az emberek fejében az a kép él, hogy minden őz aranyos, szelíd, pihe-puha és kedves, de az állatvilágban ennél sokkal zordabb jelzők is fel-feltűnnek.
Bambika valamiért nem tudott, vagy nem akart beilleszkedni, társai kiközösítették, és ellenérzésüket bizony sokszor erőszakosan fejezték ki. Ugyan melyikünknek esne jól, ha épp kedvenc almánk ropogtatása közben hirtelen egy visító őztársunk patáját a bordáink közé akasztaná?! Ezért Bambinak új helyet kerestünk és találtunk is: békésen éldegél Bicskén egy erdei mini vadasparkban, ahol egyedül birtokolja a kifutóját – ami persze változhat, de az biztos, hogy ő diktálja majd a szabályokat!
Mi a hibás rész a fenti cikkben?
A) az őzek nem szeretik az almát
B) Bambika nem is volt árva, csak azt hitték róla az emberek
C) az őzek nem tudnak visítani
Helyes válasz: B!
Sajnos nagyon sok pici őzet sodornak veszélybe az emberek, akik tévesen azt hiszik, hogy meg kell menteni a „magukra hagyott” kis jószágokat. Pedig a fűben fekvő őzikék nem árvák, az anyjuk nem véletlenül hagyta ott őket. Az őzek teljesen szagtalanul jönnek a világra, ráadásul tökéletes „álcázó ruhában”: barna alapon, fehér pöttyös szőrmebundában, melynek segítségével szinte teljesen észrevétlenek tudnak maradni a ragadozók előtt. Még az egy-két hetes gidák is gyengék ahhoz, hogy az ember közeledtére anyjukat követve elmeneküljenek. Veszély eseten ezért tökéletes rejtő színükben bízva lelapulnak az avarba, vagy a magas fűbe, ahová anyjuk „elfektette” őket, és úgy várják, hogy visszatérjen hozzájuk szoptatni.
Sajnos a kirándulók egy része tudatlanul árvának hiszi talált kis állatot, és meg akarja menteni. Megsimogatja, vagy legrosszabb esetben magával viszi, hogy felnevelje, nem is sejtvén, hogy ezzel végzetes hibát követ el! A fogságban a gidák ugyanis csak a legritkább esetben maradnak életben, a nagy stressz és az anyatej speciális összetevőinek hiánya miatt néhány hét vagy akár nap alatt elpusztulhatnak!
Ha nem is viszik el a kis őzet, a visszatérő anyaállat az idegen szagot megérezve már valóban sorsára hagyja gidáját!
Tehát ha őzgidát találunk, jusson eszünkbe a mondás: mindent a szemnek, semmit a kéznek - és gyorsan hagyjuk el a terepet, hogy az anyaállat visszamehessen gondoskodni a gidájáról!
Nyomtatás
