2013.05.11. 07:16
A nyár áthúzta a tavasz számításait, és eléggé beelőzött! Az erdő, mintha próbálná behozni a lemaradást, őrült tempóban növekszik, napról napra nagyobb és sűrűbb! Megállíthatatlanul zöldül, hajt, illatozik, ünnepli az életet a természet minden pici porcikája!
Jajj, annyi mesélnivalóm van, nem is tudom, hol kezdjem… Először is, képzeljétek, apuka lettem! A párom megajándékozott négy formás, egészséges és bájos tojással! De nehogy hímes tojásra gondoljatok ám, locsolkodásról szó sem volt! Igazi, hamisíthatatlan, langyos, puha fészekaljbavaló szajkó-tojásokról beszélek! Nem mondom, hogy könnyű, de az biztos, hogy apás szülés volt. Szegény Sziszikémnek végig fogtam közben a szárnyát, ő meg majdnem kitépte az összes tollamat az erőlködéstől, egyszer jól csőrbe is vágott, de nem haragszom rá. Már most látszódik a tojásokon, hogy tiszta apjuk!

És ha már kicsinyeknél tartunk, tudjátok, hogy néz ki egy apróka róka? Mindenekelőtt irtó cuki, és barna színű, majdnem olyan, mint egy kiskutya kölyök. A bundája nagyon selymes, mintha csak egy méretes vattapamacsot simogatnátok; az egyetlen, rókákra jellemző ismertetőjegye a farka végén található fehér bojt. Ezt onnan tudom a legbiztosabban, hogy a Budakeszi Vadaspark legújabb lakója egy árva róka kislány! Az anyukája sajnos meghalt egy szörnyű balesetben, és most az egyik gondozó lett a pót mamija. Eleinte három óránként cumiztatta langyos kecsketejjel, mostanra azért már kicsit „komolyabb” táplálékot is kaphat. Olyan gyorsan nő, mint a gomba, minden nap egyre nagyobb, egyre ravaszabb, és egyre vörösebb, nem sokára kész róka lesz!

A másik legifjabb barátom egy csíkos hátú vadmalacka. Na, ő egészen kalandos úton került a parkba, egy kutya az erdőben játéknak, vagy botnak nézhette, mert bizony a szájába kapta a visító csöppséget, és a gazdijához vitte. Szerencsére túlélte a nyálas találkozást az ebbel, és az állatszerető ember pártfogásba vette. A család szeretettel gondoskodott róla, de persze tudták, hogy egyszer ez a félmacskányi malacka óriási, hangosan röfögő, mogorva disznóvá növi ki magát, és így – bármennyire is fájt a szívük – olyan helyet kerestek számára, ahol nyugodtan malackodhat később is. Most a Budakeszi Vadaspark Pici Tanyáján lakik egy illatos szalmával bélelt, fedett, összkomfortos ólban, ahol a kedvenc csemegéje, a kecsketejbegríz a napi menü egyelőre. Ha jól megnőtt, felköltözhet Karcsika és az új szelíd vaddisznólány mellé a minden disznó luxussal ellátott, hét csillagos kifutóba, ahol még hátvakaró tuskó, játékos önetető és sárjacuzzi is található!

Hú, várjatok csak, majdnem elfelejtettem, hogy vinnem kell egy-két kövérebb kukacot Sziszikének, mert megéhezett, én meg elcsacsogom itt az időt…
Baráti csőrkoppintással küldöm üdvözletemet:
Szajkó Szaki


Oldaltérkép
Nyitó oldal





