Oldaltérkép
Nyitó oldal2013.06.21. 15:42
Megszakítjuk adásunkat, és napi teendőinket, mindenki dobjon el mindent, és figyeljen ide!
Olyat láthatnak nálunk a Budakeszi Vadasparkban, ami még a sok állatkölyköt látott kollégák szívét is eléggé kifacsarta! A szóban forgó állatok kicsik, szőrösek és elmondhatatlanul aranyosak! Két nyestkutya kölyökről van szó (fiúk), akik az utazástól kissé elpilledve, elég enerváltan vették tudomásul, hogy megérkeztek a minden nyeskutya-luxussal felszerelt új kifutójukba, búvóhely, terülj-terülj asztalkám, és hasonló, motiváló dolgok közé. A hordozó ládájukban édesdeden, egymásba kunkorodva (jin-jang pozíció) szunyókáltak, és szemmel láthatóan nagyon elégedettek voltak a helyzetükkel, eszük ágában sem volt kimozdulni onnan.
Aztán az egyiküknél győzött a kíváncsiság. Egészen a kifutó rácsáig merészkedett, melynek a másik oldalán két óriási termetű mosómedve (Dagi és Stikli) kíváncsiskodott, tudni akartak mindent a szomszédban zajló eseményekről. Ekkor lépett életbe a kis nyestkutya életösztöne, és úgy gondolta, jobb a legelején rendezni az erőviszonyokat, úgyhogy ő most így kerítésen keresztül bizony bundasapkát csinál abból a kövér, bandita álarcos állatból a rács túloldalán.
Ennek hangot adva irtó veszélyes hörgésbe kezdett, morgásától és attól, hogy minden szőrszálát egyenként az égnek meresztette, úgy gondolta, olyan félelmetesnek tűnik majd, hogy minden élőlény – de főként az a csíkos farkú, kíváncsiskodó izé –fejvesztve elmenekül majd. Jól gondolta, mert Dagi nem akarta magát halálra röhögni a mókás közjátékon, ezért inkább nevetését visszafojtva arrébb somfordált, hogy a gondozó övtáskájából némi jutalomfalatot csórjon kerítésen keresztül.
Ezután minden képzeletet felülmúló, kedves jelenet következett. A hordozóban hortyogó testvér eddig alvást mímelve feküdt, felébredve néhányat ásított, majd kikandikálva a dobozból meglátta a tesóját, és éles „kukukukuuuu” hangot adott ki magából, amire egyből jött a válasz a „mosómedve ölő” bátyótól. Ezt a beszélgetést egyébként folyamatosan alkalmazzák, „turbékolnak” egymásnak, bátorítva, szeretetükről biztosítva a másikat. Lassan felfedezik kifutójuk minden apró zugát, bár a finom falatokból érkezésükkor még nem ettek, az egyik sarokban fodrozódó pókhálót szívesen megkóstolták… A mosómacikkal élő öreg nyestkutyánk szeme sem rebbent, úgy csinált, mint akit nem érdekel az egész, de közben folyamatosan figyelemmel követte a kicsik minden mozdulatát.
Mindenki saját felelősségére nézze csak meg a két szőrös, apró tüneményt, előre szólunk, hogy megacukiságukra igazából nincs kifejezés, csak annyit mondhatunk: „kukukukuuuu!”
Nyomtatás
