Oldaltérkép
Nyitó oldal2013.10.11. 12:24
Nektek mi a kedvenc őszi színetek? Én imádom a bor-bordót, a moha-zöldet, a kikerics-sárgát, a mandula-barnát, az tégla-vöröset, a padlizsán-lilát,és a legszebb, amikor ezek színes szőnyegként terítik be az erdő talaját…
Tudjátok, mit szoktunk játszani Sziszikével? Versenyzünk, ki tud több színes falevelet a csőrére szúrni, általában én győzök: eddig 38 volt a rekordom, de az utolsó már épp csak hogy felfért a csőrhegyemre… Imádom az őszben továbbá, hogy ilyenkor érik az egyik kedvenc csemegém! Képzeljétek el, milyen lenne, ha a fákról potyognának a csokibonbonok… nos, az én begyemnek épp olyan kedves a tölgymakk. És milyen gyönyörűen néznek ki! A legfinomabb az, amelyik még kicsit zöld, és csak az egyik vége barna, a kupakját (azt a kis aranyos sapkácskát, amit Makk Marci is visel a fején) előtte lecsavarom azért róla.
De nem csak én szeretem ám! Az erdő összes lakója boldogan és hangos csámcsogások közepette rágicsálja. Lett is mifelénk egy ilyen mondás: nyeli, mint Tina a tölgymakkot. Múltkor még azt is láttam, ahogy Vackor és Móric, a két barnamedve a látványetetések közben nem csak almát és sárgarépát kaptak a gondozóktól, hanem makkot. Rambó, a bölény is imádja, hatalmas lila nyelvével ügyesen besöpri őket a szájába. A szomszédjában lakó vadlovak… hoppá… ööö… azt ígértem, hogy lelibbentem a fátylat a titokzatos, patadobogós új lakókról. Nos, mivel így elcsipogtam magam, biztos ti is kitaláltátok, hogy kikről van szó: igen, őket úgy hívják, hogy Prsszivel…, Psriswel…, Przsewil… (nem tüsszögök, csak próbálom kiejteni a nevüket), tehát: Przewalski lovak. Úgy a legkönnyebb ha, a csomót köttök a nyelvetekre, és már mondjátok is: pse-vál-szki. Ugye, hogy nem is olyan nehéz? Nagyon szépek ezek a pacik, és elég híresek is, ugyanis néhány rokonuk még barlangfestményekre is felkerült, több ezer éve az ősember szőrszálpontosan ilyen lovakat festett a barlangok falára. A nevüket nem akárkitől, hanem Budakeszi Várostól kapták, így lettek ők a Buda (nagyobb) és Keszi (kisebb). Azt még nem kérdeztem tőlük, szeretik-e a tölgymakkot…, de a látogatókat kedvelik, egyáltalán nem zavartatják magukat a tömegtől, pedig október 5-én, szombaton elég nagy jövés-menés volt a Budakeszi Vadasparkban, ugyanis akkor ünnepelték az Állatok Világnapját itt! Olyan jó volt látni, hogy ennyi állat és ennyi barát volt egy helyen!
Ki-Mit-Tud is volt aznap, én is felrepültem volna, de sajnos csőrgyulladást kaptam, pedig egy igazi Elvisz Prézli számot fütyültem volna el. Daloltak helyettem az állatgondozók (azt hiszik, versenyre kelhetnek nagyszerűségemmel?!), akik saját együttessel léptek fel, és osztatlan sikert arattak (igazából én úgy láttam, hogy mindenki egy-egy makkot, vagy száraz falevelet dugott a fülébe, azért bírták csak végig hallgatni a vernyákolásukat), és remek dalokat énekeltek a közönségnek. Volt még versmondás, hangutánzás, furulyázás, viccmesélés, minden fellépő nagyon ügyes volt és bátor, főleg az a fiatalember, aki az előadása után letérdelt a mennyasszonya elé, és ott helyben megkérte a kezét… kicsit aggódtunk, hogy kosarat kap, de szerencsére forró és könnyes IGEN-t mondott a lány! Remélem, az esküvőjükön én vihetem a gyűrűket…
Szerencsére a vadasparkban nem áll meg az élet egy kis ősz miatt, minden program teljes gőzzel robog, a szakvezetések hétköznap továbbra is ingyenesek és a Kisállat Suli sem tart őszi szünetet! Érdemes kirepülni hozzánk, az erdőbe… lehet, hogy találkozhattok velem is: ha csendben figyeltek, megláthattok az egyik színes lomb-kupacban vidáman hancúrozni. Remélem, amikor legközelebb jelentkezem, némi hó-előrejelzéssel és elő-Mikulás hírekkel is szolgálhatok már!
Baráti csőrkoppintással:
Szajkó Szaki
Nyomtatás
