Oldaltérkép
Nyitó oldal2013.11.15. 08:37
Nem mondom, hogy jegesmedveváró hideg van, de azért a csőröm pirosra fagyott ma reggel, amikor a szokásos tornámat végeztem az egyik fenyőfán. Úgyhogy jó is, hogy beszélgetünk… vagyis én beszélek, mert legalább bejáratódik kicsit a csipogóm.
Míg az erdő fái vedleni kezdtek, az állatok gömbölyödnek, láthatóan előkeresték nem létező gardróbjukból a téli bundákat. Főleg a két nyestkutya, Berci és Marci átalakulása csőrbetűnő, mivel ők nem csak kiszőrösödtek, hanem eléggé meg is nőttek ahhoz képest, hogy amikor a Budakeszi Vadasparkba kerültek, nem voltak nagyobbak nálam… mostanra meg úgy néznek ki, mint két óriási adag vattacukor! Szürkés-fehérben. Az egyikőjük még a tévében is szerepelt, egy reggeli műsorban kellett nyestkutyát alakítania. Elég jól csinálta, nem csodálkoznék, ha beválogatnák egy Hóllóvúdi produkcióba. Lehetne mondjuk egy szőrös zsámoly, vagy puff, úgyis ilyen hangot adott ki, amikor nagy igyekezetében (hogy minél hamarabb bekaphassa a tréner által felé nyújtott jutifalatot) lezúgott a Kisállat suli emelvényéről. Persze nyestkutya baja sem lett, négy lábra pattant, és loholt a következő finomságért.
Láttátok már a vadaspark új rókáját, és tudjátok, hogy hívják? Mert mi még nem. Mármint látni látjuk, de nem tudjuk nevén nevezni. Az biztos, hogy ő sem panaszkodhat bunda-ügyileg, nagyon szép szőrmével áldotta meg a rókaég. És olyan okosan néz, nem lepődnék meg, ha egyik reggel a gondozójával épp kedélyesen elbeszélgetne a napi hírekről. Szóval szegénynek még nincs neve (nem mintha ez bármiben is zavarná), de állítólag a nagyokosok az irodában kitalálták, hogy majd a látogatók adnak neki nevet, ezért kiírtak valami pályázatot, vagy mit. Remélem, nem Ödönnek nevezik majd el, mert így hívják az egyik félszemű és féleszű unokabátyámat… egyszer hátrakötött szárnyakkal fejest ugrott egy pocsolyába, és utána összecsomózta egy alvó macska bajuszát… de az egy másik történet.
Apropó – csapnék a homlokomra, ha lenne –, macskák! Elég romantikus madáralkat vagyok, Sziszikének mindig viszek friss virágcsokrot, vagy legalább egy szép falevelet… ha mást nem is, akkor saját magamat, hogy örülhessen csodás mivoltomnak! Ellágyulok, ha perzselő szenvedélyről, és titkos szerelmi szálakról értesülök! Nos, ez nem is annyira titkos, és nem is annyira szál, de Szilveszternek elcsavarták a fejét! Bizony, akár egy villanykörtét! Megsúgom, hogy a vadmacskasrácnak állandó rajongója van, méghozzá Füli, a vadasparknál elég sokat időző (most már tudom, miért) házimacskalány. Először csak az tűnt fel, hogy Fülike meg-megáll Szilveszter kifutója előtt, és kíváncsiskodó pillantásokat lövell a vadmacsra. Aztán egyre több időt töltött a kerítés előtt ücsörögve, miközben Szilveszter le sem nézett rá… Nem tudom, mi lesz ennek a románcnak a vége, de én Füli helyébe nem fecsérelném olyan valakire az időt, aki mindig ilyen magas ágon hordja az orrát!
Rohan az idő, rohanok vele én is, hisz utol kell érni magam, mindjárt itt a karácsony! Ti már összeírtátok a kívánságaitokat? Az én listám a földig ér, és nagyon remélem, hogy meg is kapom az összes dolgot róla. Köztük van az is, hogy békesség és szeretet legyen az egész világon, és hogy minden állat boldogan éljen! Na persze azért egy nagy tál mézes-krémes dagi hernyót is szeretnék, meg fából készült, napelemmel működő repülőgépet, amibe csak bele kell ülnöm és…na de mindegy is, nem ez a lényeg!
Izgatottan várom a következő találkozásunkat!
Baráti csőrkoppintással: Szajkó Szaki
Nyomtatás
