Oldaltérkép
Nyitó oldal2013.12.17. 09:26
Tegnap megszámoltam az összes, fán maradt levelet az erdőben. Pontosan tizenhat és felet találtam. A többi lehullott, és puha, természet-illatú avarszőnyeggé változott.
Nem mondanám, hogy túl színes az erdő ebben az időszakban, de van abban valami fenséges, és magával ragadó, ahogy a hatalmas faóriások szunnyadnak. Bölcsen tűrik a morc időjárási viszonyokat, a hideget, a havat, a szelet, mert tudják, hogy egyszer újra végigsimít rajtuk majd a langyos, illatos tavasz… Hjajj, ugye milyen romantikus vagyok? De hát nem tehetek róla, hideg ide, lefagyott csőr(öm) oda, belülről mindig fűt a szerelem és a jókedv! Nevettetek ma már? Neeem?! Most azonnal mondjátok utánam: virsliiii!!! Tessék, máris felfelé kunkorodik a szátok! Ha így hagyjátok, és mosolyogtok, biztosak lehettek benne, hogy a Budakeszi Vadasparkban élő állatok is visszavicsorognak… vagyis visszavigyorognak rátok!
A szeretetnek egyébként nem csak lélekmelengető hatása van, hanem fűtőereje is! A saját szememmel láttam, ahogy Rambóhoz odabújnak a vele egy karámban lakó bivalykölykök. Az a nagy hegyomlás bölény, pedig megadóan tűrte, hogy hozzásimuljanak, sőt, egy abrakból falatoznak, és egymás mellett sziesztáznak! Öribarik lettek, nem vitás!
Nagyon várom már a karácsonyt! A legjobb az ünnepben, hogy nincs rohanás, repülés, kapkodás, csak egymásra figyelünk, összebújunk, és szárnya a szárnyban ücsörgünk Sziszikével a kedvenc fenyőfánk tetején (csúcsdísznek sem vagyunk utolsók ilyenkor!). Persze az ünnepi finomságokra azért fáj a csőröm, kedvencem a mézes-mázos, hernyóval töltött bejgli. Kicsit macerás elkészíteni, de a végeredmény szajkóíny csiklandó!
Képzeljétek,láttam ám a Télapót a parkban, a puttonyából minden jót osztogatott a gyerekeknek, és azt mondta: hhohhohóó… Hát nem tudom, én akárhogy dörzsöltem a szemeimet, sehol sem láttam egy darab havat se. Pedig nagyon várom már az első valódi, szánkó alá való hótakarót! Az igaz, hogy a Hótündérpár napja már egy kicsit megsuhintotta a varázsjégcsapját, és hullott valami hóféleség az erdőben, de olyan kevés volt, mint amikor a nagymama porcukrot szitál a sütik tetejére! Pedig gondolhatjátok, hogy a nagymamák nem sajnálják a sütikről a porcukrot, de hát azért az a mennyiség édeskevés egy óriási erdőre! Én azt a havat várom, ami legalább Móric mackó térdéig ér, és amikor az óriási hópelyhek tollpiheként hullnak komótosan alá, egyenesen beejtőernyőznek a számba, ha akarom. Próbáltatok már elkapni hópelyhet röptében? Irtó vicces, de sokat ne nyeljetek le belőle, mert megfájdul a csőrötök!
Remélem, mihamarább találkozunk! Vigyázzatok magatokra és egymásra, és ne egyetek sok cukrozott bogarat a karácsonyi asztalnál, nehogy elcsapjátok a pocakotokat!
Baráti csőrkoppintással:
Szajkó Szaki
Nyomtatás
