A gólyaszülők 65-70 napos fiókanevelést követően engedték útjukra felcseperedett utódjaikat, azonban a szakemberek gondoskodtak arról, hogy ne tűnjenek el végleg szem elől, miként arról is, hogy kirepülésük tudományos eredményekkel is szolgáljon: a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársaival közösen, már nyár elején meggyűrűzték a fiókákat. A fiatal fekete gólyák a gyűrűzés során egyedi azonosítót kaptak, amelyek a megjelölt egyedek későbbi beazonosítását, illetve – lévén a fekete gólyák vonuló madarak – a vonulás nyomon követhetőségét szolgálják. A madárgyűrűzés nagy múltra visszatekintő kutatási módszer, amellyel nem csak egyes madarak viselkedéséről és életútjáról kaphatunk pontosabb képet, hanem a szezonális vonulási útvonalak megismerése révén egy komplex, globális madártérkép is kirajzolódhat előttünk.

 

Az Európában fészkelő fekete gólyák – így a Pilis lakói is – Afrikában töltik a telet, vagyis hatalmas és megerőltető út áll még előttük. Az általánosan megfigyelt vonulási „koreográfia” szerint augusztus tájékán rendeződnek csapatokba, és általában október elején tűnnek el teljesen a magyarországi, főleg vizes táplálkozóhelyekről, ahol a vonulás megkezdése előtt kis és nagy kócsagokkal, valamint szürke és kanalas gémekkel összeverődve halásznak, majd a Boszporuszon vagy a Gibraltári-szoroson keresztül hagyják el kontinensünket. Érdekesség, hogy a fekete gólyák eltérő korcsoportjai egymással nem keveredő csapatokban vonulnak. 

 

A fekete gólyák visszatérő vendégnek számítanak a Pilisben, ami rendkívül pozitív visszaigazolás a térségben folyó természetközeli erdőgazdálkodás helyességére vonatkozóan, hiszen ennek a fokozottan védett fajnak különösen változatos flórájú és faunájú, sok természeti értéket hordozó erdőrészletre van szüksége a fészkeléshez. Reméljük, hogy a szülőkön kívül a most kirepült fiókák is visszatérnek, és a madárgyűrűiknek köszönhetően sok érdekes információt megtudhatunk róluk.