Így történt ez az idén is, amikor talán a legtöbben vettek részt ezen a megható megemlékezésen, amit ezúttal is Fehér Norbert kerületvezető erdész kollégánknak köszönhetünk. Kristófcsik Ottó jó barátjaként Ő az, aki leginkább meg tudja előttünk jeleníteni a már 15 éve elhunyt kollégát. Ezúttal azt a kedves és személyes oldalát mutatta meg előttünk, amelyik tudásának gyakorlatban való alkalmazását idézte fel. Mit tesz egy erdész, ha nagyon megszomjazik az erdőben és nincs nála víz? Ottó megkérdezte Őt, mit tud a madársóskáról? Mire Ő lexikális tudását elővéve, tökéletesnek tűnő válaszát, Ottó egyetlen frappáns válasszal megválaszolta. Ha szomjas vagy, csak ezt a növényt keresd!

 

Végezetül Kiss József versének szavalatával zárta a Pilismaróti Erdészet egykori erdészének felidézését:

 

„Tiétek a sár, mi rám tapadt,

Az eget vívó harc alatt;

Enyém az elbukás csupán

A betevő falat után.

 

Királyok torán, mi megmaradt,

Homérnak dobták a csontokat:

Ti, a görögöknél görögebb,

A csontot is fölszeditek.

 

Királynak jöttem, úgy küldetém,

S koldusként megyek el innen én;

De sírkövemen szép szavak

Sokat, nagyot tódítanak.

 

Hazugság mind. - Ami igaz

Soha sírkőre nem vésik azt.

Ha én írhatnám, másképp írnám,

Szomorú lelkem belesírnám:

 

Szabad zsákmány volt a hazában,

Kitagadott, szegény, hazátlan;

A sír tán nyugtot ad neki,

De lehet, hogy az is kiveti.”