A gödöllői Pap Miska-kút forrásfoglalásának átadásán Dr. Gémesi György, Gödöllő város polgármestere, Dr. Reindl László, a gödöllői Margita 344,2 Turisztikai és Sport Egyesület elnöke, valamint Reinitz Gábor, a Pilisi Parkerdő Zrt. főmérnöke mondott köszöntőt. A gödöllői turistaegyesület és a Parkerdő összefogásának, valamint az önkormányzat támogatásának köszönhetően megújult a forrásfoglalás és a kút szigetelése, melyet fertőtlenítettek, egyben a mesterséges víztárolóknál használatos záró fóliával erősítettek meg. A Pap Miska-kút az utóbbi időben elapadt, mostantól egy mélyebbre fúrt csőnek köszönhetően a forrásvíz ismét a felszínre tud törni. 

 

A Pilisi Parkerdő Zrt. emellett barátságos erdei pihenőhelyet alakított ki a forrás körül: új, biztonságosabban használható tűzrakóhely készült padokkal és asztalokkal. A forrás mellett lévő patak fölött pedig ezentúl két vadonatúj gyaloghíd könnyíti meg az áthaladást. A környék természeti értékeit és a kút történetét információs táblán tervezik bemutatni.

 

A Pilisi Parkerdő Zrt. így újabb közjóléti felújítással tett tanúbizonyságot arról, hogy szorosan együttműködik a területén működő turisztikai és sportegyesületekkel, miként arról is, hogy erdőkezelése nem csupán a faanyaggal való fenntartható gazdálkodást jelenti, hanem az erdei ökoszisztéma egészére, így az erdőkben csordogáló forrásokra és kutakra, azok folyamatos megújítására is kiterjed. 

 

 

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után a betyárvilág megerősödött, sok betyár rótta a vidéket. A forrás neve Pap Miska, az utolsó gödöllői betyár emlékét őrzi, a kút abban az időben még valószínűleg gémeskút lehetett. Pap Miska, kihasználva a kassai országút forgalmát és az itató, illetve pihenőhelyként szolgáló kutat, gyakran vitte végre itt rablásait. A gazdagoktól ellopott zsákmányait megosztotta a szegényekkel, így kivívta azok együttérzését. 

 

A legenda szerint a kút gémjének állásával jelezték a betyároknak, ha pandúr jár a környéken, míg a szegények a tanyájuk falára kiakasztott élelemmel teli tarisznyával jelezték, hogy jóban akarnak lenni a betyárral. Mindeközben, Gödöllőtől délre Rab Jancsi, északra pedig Huszti Jóska tette nehezebbé az utazók sorsát. 

 

A 19. század végére, a közbiztonság megerősödésével a betyárvilág is megszűnt, de a forrás neve máig őrzi az egykori szegénylegények emlékét.