Zádor Oszkár 1935. május 30-án született Szilvásváradon, erdészcsaládban. Az erdőmérnöki diploma megszerzését követően, 1958-tól 1963-ig a Mátrai, majd 1966-ig a Zemplénhegységi Állami Erdőgazdaság erdőművelési műszaki vezetőjeként dolgozott. Ezt követően 3 évig a háromhutai erdészetet irányította. 1969-ben költözött a Dunántúlra, az akkor még Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdasághoz tartozó Bajnai Erdészetnek lett a vezetője. 1989-ben a Pilisi Állami Erdőgazdaságot összevonták a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdasággal, és 1993-ban a jogutód Pilisi Parkerdő Zrt. Bajnai Erdészetétől ment nyugdíjba.

 

Alapos felkészültséggel, szakmai elhivatottsággal, kiváló vezetőkészséggel rendelkezett, munkáját kötelességtudat, szorgalom és az újításra való fogékonyság jellemezte. Szolgálati helyén tevékenyen működött közre nem csak az erdészeti munkák fejlesztésében, korszerűsítésében, hanem a szolgálati lakások állapotának és a beosztottainak szociális körülményeinek javításában is.

 

Kiemelkedő eredményeket ért el a Bajnai Erdészet területén viszonylag alacsony létszámú szakembergárdával. Nagy gondot fordított munkatársainak szakmai továbbképzésére, az utánpótlás kinevelésére, a gazdaságosságra, a települések vezetőivel és civil szervezetekkel kialakított jó kapcsolatra. Erdészetének területén alapvető feladatának tekintette az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás összhangjának kialakítását, ennek érdekében szorgalmazta a természetes felújítások előtérbe helyezését az intenzív vadgazdálkodási feladatok mellett is.

 

1957. óta tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek. 1972-től nyugdíjba vonulásáig az erdőhasználati szakosztályban is dolgozott. 1969-ben került a Bajnai Erdészet élére, innen 24 év után, 1993-ban ment nyugdíjba. Szakmai hozzáértését, az erdész hagyományok megőrzését a magyar erdésztársadalom1980-ban Bedő Albert díjjal ismerte el. Az Országos Erdészeti Egyesületnek 1957 óta aktív, szervező tagja.