A Pilisi Parkerdő Zrt. által kezelt erdőterületeken a túrázók olykor találkozhatnak kidőlt, úgynevezett lábon száradt fákkal és törzscsonkokkal, vagy természetes bolygatás (pl. villámcsapás, viharkárok) során károsodott egyedekkel. A kirándulókban ilyenkor felmerülhet a kérdés: az erdészek miért hagyják az erdő területén ezeket a korhadt, élettelen, álló vagy fekvő fatörzseket? Az erdei ökoszisztéma körforgásában, a Pilisi Parkerdő Zrt. nevével szorosan összekapcsolódó örökerdő gazdálkodásban azonban a holtfa is kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ennek egyik oka az, hogy odúlakó madarak és emlősök, valamint gombák, kétéltűek, xilofág (elpusztult fákban, cserjékben vagy a még élő egyedek elpusztult részeiben élő) rovarok, és például denevérek találhatnak otthont a visszahagyott fák odvaiban, üregeiben. A holtfák eltávolítása nagyban károsítaná az erdők biodiverzitását, az erdei ökoszisztéma sokszínűségét, hisz ezek a fajok mindegyike hasznos feladatot lát el az erdő „működésében”. Az örökerdőkben ugyancsak a holt faanyag képes például az aszályos időszakokban „szivacsként” működve víztartalékot biztosítani a növényzetnek.

 

„Az erdőgazdálkodási tevékenységünk során nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a lábon száradt, vagy álló holtfát a lehető legtöbb esetben visszahagyjuk az erdő területén. Csak akkor teszünk kivételt, ha a holtfa turista- vagy kerékpárutakat, letelepedőket vagy műszaki létesítményeket veszélyeztet. Nagy öröm, hogy ennek a szakmai megközelítésnek köszönhetően nem csak a már meglévő, hanem egyes újonnan érkező állatfajok is otthonra találhatnak a Pilisi Parkerdőben. Tevékenységünk eredményességét bizonyítja, hogy az elmúlt évek során három új, eddig a területen ismeretlen denevérfaj is megjelent a pilisi és a visegrádi erdőkben, nevesül a nimfadenevér, a tavi denevér és a fehértorkú denevér” – mondta Némedy Zoltán, a Pilisi Parkerdő Zrt. Visegrádi Erdészetének erdőgondnoka.