A Pilisi Parkerdő Zrt. 2013-ban 60 millió, 2014-ben és 2015-ben pedig már évi csaknem 70 millió forintott fordított 65 ezer hektáros területén az illegálisan lerakott hulladék elszállítására. A problémát érdekes módon elsősorban nem az évi 20 millió erdőlátogató okozza.

 

„Évekkel ezelőtt sok figyelmet és energiát fordítottunk a kirándulók és túrázók szemléletformálására. Ennek is köszönhető, hogy az erdőterületeken általuk illegálisan, szeméttárolókon kívül hátrahagyott, eldobált hulladék jóval kevesebb a korábbiaknál. Ez a Pilisi Parkerdő Zrt. területein az utóbbi tíz évben drasztikusan növekvő látogatószám ismeretében különösen szép eredmény, és elismerés jár érte az erdőlátogatóknak” – fogalmazott Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. termelési és természetvédelmi főmérnöke.

 

A szakemberek szerint az erdőkben illegálisan lerakott hulladék három fő forrásból ered. Az egyik a vállalkozások által a kijelölt hulladék-lerakóhelyek költségének megtakarítása céljából az erdőbe szállított különféle típusú hulladékok (az építési törmelék mellett sokszor veszélyes ipari melléktermékek és maradványok), amelyek nem csak az erdőben élő növényeket és állatokat, hanem az arra járó, vagy a környéken élő embereket is veszélyeztetik. A Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársai számára az egyetlen lehetőség a „tettenérés” lenne, mivel rendszeres „hulladék-őrjáratra” nincs kapacitás, így ezeknek a tetteseknek a kiléte az esetek többségében nem derül ki. 

A másik kettő illegális erdei „szemétforrás” sajnos vélelmezhetően magánemberektől ered: a kommunális, lomtalanításkor el nem szállíttatott, ház körüli, háztartási hulladék, a harmadik pedig a kertekből származó zöldhulladék. 

 

„Az első kettő illegális hulladék-kategória egyértelműen tudatos környezetkárosítás révén kerül az erdőkbe. Az elkövetők szándékosan veszélyeztetik az erdők és az emberek egészségét. A harmadik kategória, a zöldhulladék, azonban érdekes kérdéseket vet fel. A kertben levágott fű, lenyesett ág, lehullott gyümölcs nem tűnhet annyira veszélyesnek. Sokan azt gondolják, hogy a természetben lebomló anyagokat bátran elhelyezhetik az erdőkben, mezőkön, utak szélén, és ezzel nem követnek el természetkárosítást. Ez azonban tévedés! Az illegálisan lerakott zöldhulladék is komoly problémát jelent az erdő, illetve a gyepterületekre nézve” – hangsúlyozta Csépányi Péter. 

 

Az egyik leggyakoribb zöldhulladék a frissen levágott fű, a díszcserjékről, sövényekről levágott nyesedék, és a lehullott, rohadó, fogyasztásra már nem alkalmas gyümölcs. Az ilyen hulladék azonban kiváló táplálékforrást jelent a vaddisznók számára, így lehetővé teszi az állatok belterületen való megtelepedését, állandó jelenlétét. Egy tavaly publikált kutatás megállapította, hogy részben az ilyen táplálékforrások miatt alakult ki a főváros térségében egy belterületen élő vaddisznó populáció, amely el sem hagyja a településeket, emiatt pedig létszámuk szabályozása komoly gondot jelent. A fenyő, a tuja és a többi örökzöld – főleg elszáradt állapotban – ráadásul fokozottan tűzveszélyes, illegális lerakásuk aszályos, forró időszakban könnyen belterületi vagy erdőtüzek okozója lehet. A nagy mennyiségben, egyben lerakott zöldhulladék ugyancsak fokozott tűzveszélyt jelent, mert a végbemenő lebomlási folyamatok öngyulladáshoz vezethetnek, így az „erdei komposztnak” hitt zöldhulladék-halom akár több hektár erdőt is veszélyeztető tűzfészekké válhat. 

 

A zöldhulladék illegális lerakásának továbbá komoly természetvédelmi kockázata is van, ugyanis elősegíti az inváziós növényfajok, így például a bálványfa, Közép-Európa legveszélyesebb invazív fafaja, továbbá a parlagfű és a japán keserűfű terjedését. A kertekből kikerülve, ezek az agresszív, idegenhonos fajok a főváros környékén még meglévő őshonos védett erdők rovására terjeszkednek, visszaszorításuk nagy erőfeszítéseket igényel. Arról nem is beszélve, hogy az erdők szélén lerakott zöldhulladék-kupacok miatt a kirándulók nem élvezhetik az erdők eredeti szépségét. Az is megfigyelhető, hogy a hulladék újabb hulladékot vonz, azaz mások is „kedvet kapnak”, hogy kivigyék a kertből származó nyesedéket, melyek óriási, rothadó lerakatokat képeznek. Fontos hangsúlyozni a holtfa, az erdőben lehullott gallyak és a zöldhulladék közötti óriási különbséget. A holtfa – legyen vékony vagy vastag – nem hulladék, hanem az erdő része, elbomlása szerepet játszik az erdei ökoszisztéma működésében. A zöldhulladék azonban az idegen szerves hulladék felhalmozódását okozza, mely negatív folyamatokat indít el.

 

„Ahogyan néhány évvel ezelőtt a kirándulók és túrázók szemléletformálására irányuló törekvéseink eredménnyel jártak, meggyőződésem szerint részben most is erre van szükség. Tervbe vettünk egy, a zöldhulladék-probléma kezelésére irányuló komplex szakmai programot, amelyben partnerként a területünkön működő önkormányzatokat és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezeteket fogjuk felkérni. Tervezett programunk több elemből áll, köztük az illegális lerakóhelyek felderítése is fontos terület, de talán még fontosabb a lakosság rendszeres kommunikációs tevékenységgel történő tájékoztatása és szemléletformálása” – ismertette a Pilisi Parkerdő Zrt. terveit a főmérnök.