Hubertus legendája a mai Belgium területén, a Liege környéki Ardennekben született meg. Bertrand, Aquitain hercegének legidősebb fia, Hubert 658-ban született a franciaországi Toulouse környékén. Már fiatal korában Párizsba került, ahol ő is részt vehetett az udvari vadászatokon, ahol a vad űzése hamar a szenvedélyévé vált. Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg élete szerelmével, akit nemsokára feleségül is vett. A frigyből gyermek született, de sajnos felesége a szülésbe belehalt. Hubert szíve összetört, egyetlen menedékét a vadászat jelentette. Így volt ez Nagy Péntek reggelén is, amikor valamennyi keresztény a templomban gyülekezett, de a herceg inkább magányosan vadászni indult, amit az emberek nem néztek jó szemmel. Pedig Ő ennek az alkalomnak köszönhette, hogy élete teljesen megváltozik, végre békére talál, szíve nyugalmat lel. Történt ugyanis, hogy egy tisztáshoz érve megpillantott egy csodálatos albino szarvasbikát, melynek hatalmas agancsai között egy csillogó szent kereszt fénylett. Hubert nagyon vágyott már a zsákmányra, de keze nem tudta megfeszíteni a nyilat, futni hagyta a vadat. Ekkor egy égi hang szólt hozzá: pokolra jut, ha nem tér meg és nem él ezentúl szent életet. Útmutatást kapott, és Lambert püspökhöz fordult, akihez a hang irányította. Lemondott hercegi rangjáról és örökségéről, vagyonát szétosztotta, és hátralévő életét Isten szolgálatába állította, de sosem feledte vadász mivoltát, mindig is támogatta az egyszerű erdőt-mezőt járó vidéki embereket. Amikor zarándokútra indult Rómába, Lambert püspököt meggyilkolták, és így a Pápa Őt nevezte ki utódjának. Egy látomásnak köszönhetően Lambert püspök földi maradványait átszállítatta Liege-be, ahol életét kioltották. Rövidesen így fontos egyházi kegyhellyé vált a kis falu. Később egy katedrálist is felépítettek, ahová a szent ereklyéket november 3-án átszállították, majd a püspöki hivatal is átköltözött, aminek köszönhetően egyházi központtá nőtte ki magát.

 

Hubertus-t halála után a katolikus egyház szentté avatta, mint az erdei emberek, vadászok, erdészek, horgászok legfőbb védelmezőjét és segítőjét. Olyan hagyományokat teremtett, amik ma is meghatározó szereppel bírnak. Neki köszönhetjük az elejtett vad végtiszteletével kapcsolatos szokásokat, a kürtszólamokkal való elbúcsúztatás gyakorlatát, amelyek mind azt jelképezik, hogy a terítékre hozott vadat, mint Isten teremtményét tisztelik, és kellő tisztelettel adják vissza az Úrnak.

Szent Hubertus tanítása, miszerint a vadászat megnemesíti a lelket, arra ösztönözte követőit, hogy 1695-ben megalapították a Szent Hubertus Lovagrendet. Tagjai a vadászati praktikák elsajátításai mellett, a lovaglás és a harcászat mestereivé is váltak. A II. világháború évei alatt vadászfegyvereikkel segítették a vidéki lakosság élelemhez való jutását, s a humanitáriánus cselekedeteik elismerésére az amerikai katonai vezetés kitüntetéssel jutalmazta őket, amit Szent Hubertus Keresztnek neveztek el. A háború után aztán új néven, mint Szent Hubertus Nemzetközi Rend folytatta útját a Lovagrend, s mind a mai napig, számtalan új taggal bővülve, már nem csak Európa területéről, munkálkodnak a régi hagyományok s az etikus vadászat fennmaradásáért. 

 

A Pilisi Parkerdő erdészei is ennek szellemében kezdték meg az idei évi szezont. A vadlétszám megfelelő szinten tartása érdekében végzett hajtások ideje alatt az erdőgazdálkodó ideiglenesen korlátozza az erdő látogatását, erről tájékoztatja az erdőt látogatókat.