A vadmacska Európa egyik legkevésbé ismert emlős ragadozó faja. Rejtett életmódja rendkívül megnehezít a vizsgálatát, élettevékenységeinek, viselkedésének jobb megismerését, számos élőhelyén veszélyeztetett faj is. Az érintetlen területeket kedveli, ezért különösen érdekes, hogy a főváros erdeiben bukkan fel, a Budai-hegységnek azon részén, ahol minden nap sok kiránduló, túrázó fordul meg. Azok az erdészek sem találkoztak vele régóta a Budai-hegységben, akik nap mint nap bejárják a területet.

 

A vadmacska kisméretű ragadozó, a házimacskától erőteljesebb testfelépítése és jellegzetes mintázatú, bozontos farka különbözteti meg. Busa fejű, a házimacskánál valamivel nagyobb és hosszabb végtagú, jellegzetes cirmos mintázatú, farka vastag, tompa végű, rajta 7-9 fekete gyűrű látható. További különbség, hogy mancsa világosabb, orra barnás, tépőfoga nagyobb. Testtömege 5-6,8 kg között mozog, de a Kárpátokban találtak már 15 kg-os példányokat is. A nőstények átlagos testtömege 3,8 kg. A fekete színváltozat a vadmacskánál ritka, csak Skóciában és a Kaukázus vidékén figyelték meg, lehetséges, hogy a házimacskával való keveredés következtében alakul ki.

 

Főleg éjszaka és szürkületkor mozog. Ragaszkodik a territóriumához, ahol több tanyája van, és egy kialakított vadászösvény-rendszerben mozog. Lesből vadászik főleg rágcsálókra, de elkapja a madarakat, hüllőket és rovarokat is. Magányosan élő állat, minden egyed egy jól meghatározott területet birtokol, amely akár 50 hektár is lehet. A szaporodási időszaka január és március között van. A vadmacskák megközelítően 15 évig élnek. Rejtőzködő életmódja miatt ritkán találkozhatunk vele az erdőt járva, emberre nem veszélyes. A vadmacskát először Egyiptomban háziasították azzal a céllal, hogy megvédjék a termény-raktárakat a rágcsálóktól.

 

A vadmacska gyakran kereszteződik házi macskával, ezért a teljesen tiszta vérvonal nagyon ritka. A pontos azonosítás érdekében az erdészek szőrmintát vettek a rókacsapdába esett példányról, ezt genetikai vizsgálaton szakértők elemzik majd. A Pilisi Parkerdő Zrt. által használt élve fogó csapda lényege, hogy az elfogott állat sérülés nélkül ússza meg a kalandot. A vadmacska csak pár órát töltött a ketrecben, ahol vad fújással, csapkodással kísérte az emberek minden mozdulatát. Amikor az erdészek visszaengedték az erdőbe, villámgyorsan eltűnt a sűrűben – egy ilyen szép ragadozónak ez az igazi élettere.

A vadmacska felbukkanása a budai erdőkben is azt jelzi, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. által alkalmazott természetközeli erdőgazdálkodási módszerek eredményeként a főváros, és közvetlen környezetének erdei is nyújthatnak megfelelő életteret az ilyen ritka és védett fajok számára.