A pesti oldalon található tölgyes állományokban több helyszínen is jelentős hernyórágás tapasztalható. Az elmúlt hetekben kezdődött károsítást a tölgy ilonca (Tortrix viridana) nevű lepkefaj hernyója okozza. A hernyók táplálékát a különböző tölgy fajok rügyei és levelei jelentik, más fajok lombját nem fogyasztják. A kibontakozó rügyeket a hernyók szétrágják, majd a kifejlett hernyók a leveleket összesodorva, összefonva folytatják kártételüket elsősorban a meleg, száraz termőhelyek tölgyeseiben. A jelenlegi károsítás mintegy 30 hektárnyi erdőterületet érint a XVIII. kerületi Halmi-erdőben és a XV. kerület Páskom-ligeti részén. A tölgy ilonca hernyói az emberre nézve ártalmatlanok, szövedékük nem okoz allergiás tüneteket.

 

A tömegszaporodás jelensége – szakszóval gradáció – a lombkárosító lepkefajok életében természetes jelenség. Bizonyos időközönként a hernyók nagy mennyiségben lepik el a környék erdeinek fáit. Egyes fajok csak egy-egy tápnövényre specializálódnak (mint jelen esetben a tölgy ilonca). Nagyobb károkat képesek okozni azok a fajok, amelyek több tápnövény zöld részeit is szívesen fogyasztják. A legutóbbi ilyen emlékezetes eset a gyapjas lepke Balaton-felvidékről kiinduló károsítása volt néhány évvel ezelőtt. A tömegszaporodás azonban csak rövid ideig tart. Az egy növényre specializálódott fajok esetében ugyanis hamar elfogy a táplálék, és a populáció összeomlik, a hernyók elpusztulnak.

 

A tölgy ilonca kártétele ellen védekezni elméletileg kitinszintézis gátló szer permetezésével lehetne, a károsítás előrejelzésére azonban nincsen megfelelő módszer. A jelenleg károsított területek kezelését végző erdész szakemberek több okból is a permetezés mellőzése mellett döntöttek. Egyrészt a rendelkezésre álló vegyszer nem szelektív, így egyéb lepkefajok hernyóit is elpusztította volna. Másrészt nagy területen a fák koronáját csak légi úton lehetett volna permetezni, ami a lakott terület közelsége miatt komoly kockázatot jelentett volna. Mindezek mellett a vegyszeres irtás csak csökkenteni tudta volna a hernyók létszámát, teljesen lehetetlen lett volna kiirtani őket, így a beavatkozás csak a gradáció elhúzódását vonta volna maga után. Permetezés nélkül a hernyó invázió 2-3 hét alatt lezajlik.

 

Az erdei életközösség tagjai az egyedfejlődés során kialakították a maguk védekező mechanizmusait a hasonló természetesnek számító károsításokra. A tölgyek a tavaszi lombfakadás és hajtásképzés után júniusban is képesek új hajtásokat hozni, pótolva a tavasszal esetleg elvesztett lombfelületet. Az ún. János-napi hajtások biztosítják a faegyedek túlélését, és a következő tavasszal minden fa újra ki tud hajtani. Egyedül a faanyag mennyiségében keletkezik így kisebb mértékű kár, a hernyórágás évében ugyanis a fák nem képeznek új faanyagot, nem „híznak”.