A 2009-ben 50. évébe lépő Budakeszi Erdészeti Arborétum életének első szakasza 1970 táján telt le, amikor a telepített 1060 fajta növény részletes értékelésével, az alapító Galambos Gáspár (1900-1980) erdőmérnök és munkatársai felmérték és katalogizálták a növényeket.

 

Az arborétum az alapítást megelőző évtized erdészeti szakmai munkájából is építhetett magába. Az 1949-től a közelben működő Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) Kísérleti Telepe neves szakemberei, több tíz hektáros erdőtelepítést kezdeményeztek és kezeltek. Az első évek után egyre jobban érezhető vadkár következtében, eleinte gyorsan növő fafajok elegyítésével kívánták minél hamarabb ’felhúzni’ az állományt, néhány további év tapasztalata azonban a terület bekerítésére is sarkallta a szakembereket.

 

Az erdészeti arborétumi funkció első megfogalmazása 1958-ban történt. A településeket övező, közjóléti használattal érintett erdők megfelelő alakjának kutatásához keresett területet az Erdészeti Tudományos Intézet. Így kezdődött az erdőtelepítés átalakítása erdőszerűen nevelt gyűjteménnyé 1959-ben.

A telepített növényfajok nagyobb hányadát a Kámoni arborétum, kisebb részét a volt Természetvédelmi Hivatal irányította arborétumok, parkok, illetve az erdőgazdaságok, kertészetek csere útján, vagy eladással biztosították. Az ültetés, a növények folyamatos ápolása az erdősítésekben alkalmazott módszerekkel történt.

 

Az első átfogó értékelés szerint, a tűlevelűek közül különösen a vörösfenyők, a jegenyefenyő-félék mutattak jó fejlődést. A lucfenyőfélék és a hosszú tűs fenyőfélék közül számos fajta és változat fejlődött jobban az átlagosnál. A duglászok, a hamisciprus-félék, a borókák többnyire igen jól fejlődtek, a thuja-félék közül viszont csak egyesek, mint pl. a Th. plicata volt ígéretes. A lomblevelű fák közül nem az exoták mutattak bíztató fejlődést. A cserjéket a madárbirs-, a borbolya-, a galagonya-, a som- és az ezüstfa-félék képviselték a jól fejlődők sorában, együtt az orgona-, a fagyal-, a gyöngyvessző- és a tűztövis-félékkel. Általában jelentősen visszamaradtak savanyú talajt kedvelő, a fagytól, a szárazságtól szenvedő fajták.

 

Az arculatában kialakuló arborétum legfiatalabb részei 1979-1980-ban, nagyrészt saját termesztésű csemeték ültetésével születtek. Ugyancsak meghatározó a saját anyag szerepe az ebben az időszakban lucfenyő karácsonyfa termelést szolgáló részletek fokozatos átalakításában.

 

1978-ban az arborétum a Budai Tájvédelmi Körzet legdélebbi egységeként lett védett (ma fokozottan védett).

 

35 évvel az első értékelés után, a vörösfenyő egyedek és állományok továbbra is kiválóak, jegenyefenyőknél a korábbiakhoz sorakozik az numidiai-jf., ígéretesek a kolorádó f. ‘Violaceae’-k. Nem becsülendők le a klíma, vagy a helyszűke miatt eddig lassan növekedő, de életképes, egyes példányait illetően máris impozáns cédrusok, mamutfenyők, gyantás cédrusok, japán ciprusok, hemlok fenyők sem.

 

A hosszútűs fenyők közül a korábban nem érdemesített sima- és selyem-fenyő méretes példányai, a túlzottan száraz időszak alatt kezdtek elszáradni. Ugyanakkor magról kelt simafenyő növekszik a gyérülő tölgyek alatt. A duglászok közül a ‘viridis’ egyes példányai sínylődnek, igaz méretes nagyságban. A lomblevelűek táborát gazdagítják az állományban nevelt szelídgesztenye fák, vagy a sártölgy és a babértölgy csoportok, hikori diók, hatóstb.

 

50 év az arborétumok életében általában rövid időszak. Régen alapított arborétumokban sok esetben száz év is eltelt, amikor elérkezett a megnyitás ideje. A növekvő érdeklődésre tekintettel ennél jóval előbb nyitottuk meg a Budakeszi Erdészeti Arborétum kapuját az érdeklődők csoportjai előtt, amely 2016. nyara óra szabadon látogató.

 

facebook: http://facebook.com/budakesziarboretum