erdőfelújítás - új erdőállomány létrehozása természetes vagy mesterséges úton olyan területen, ahol előzőleg is erdő állt (a felújítás az előző állománytól eltérő fajokkal is történhet)
erdőtársulás - az erdei vegetáció olyan egysége, amely meghatározott környezeti (termőhelyi) igényű, törvényszerűen ismétlődő, állandó megjelenésű és faji összetételű. Az erdőtársulások kialakulását alapvetően meghatározzák a termőhelyi tényezők (klíma, hidrológiai jellemzők, talajtípus, termőréteg vastagsága).
erdőtelepítés - erdő létrehozása olyan földterületen, amelyet korábban más módon hasznosítottak (más művelési ágban szerepelt), vagy olyan kitermelt erdő területén, amely legalább 10 évig nem került felújításra
exóta - nem őshonos, rendszerint más kontinensről vagy klímaövből behozott és termesztésbe vont faj (pl. duglászfenyő); l. még idegenhonost
fafajcsere – a területen álló faállomány egészének kivágását követően új, az eredetitől eltérő fafajokból álló erdő telepítése. Elsősorban védett területeken a nem őshonos állományok (feketefenyő, akác) kiváltására alkalmazzák.
faültetvény - jellegzetesen nemesített, klónozott szaporítóanyaggal, rövid vágásfordulóban, intenzív erdőművelési eljárások alkalmazásával fenntartott erdőállomány
idegenhonos - a nem őshonos (exóta) faj fogalmával szinoním fogalom, de általában szűkebb értelemben, a jelenlegi ország területén ill. egy-egy táj vonatkozásában idegen eredetűnek tekinthető fajra használatos (pl. feketefenyő)
kultúrerdő - jellegzetesen idegenföldi (exóta) vagy meghonosodott fafajjal, vagy nemesített szaporítóanyaggal létesített állományok, amelyekben hagyományos (extenzív) erdőművelési módszereket alkalmaznak
mesterséges felújítás - a kitermelt erdőállomány helyén mesterséges úton (magvetés, csemeteültetés, sarjaztatás révén) létrehozott felújítás, rendszerint idegen eredetű szaporítóanyaggal
növedék - faállomány vagy faegyed időegység (pl. egy évtized) alatti átlagos vagy aktuális (folyó éves) méretváltozása (átmérő, magasság, fatérfogat vonatkozásában)
őshonos - botanikailag az utolsó nagyobb klímaváltozás (Kr. e. 800) óta az adott tájegységben természetesen előforduló faj.
tarvágás - a teljes vágásérett erdőállomány kitermelése, amelyet erdőfelújítás követ. A főváros környékén ritkán, főleg az idegenhonos fafajból álló erdőkben használatos, pl. fafajcsere esetén.
természetes felújítás - olyan erdőművelési beavatkozás, amelynek során a faállományt saját szaporítóanyagával, természetes úton újítják fel
természetközeli erdőgazdálkodás - olyan erdőgazdálkodási mód, amely lehetőség szerint a természetes erdődinamikai folyamatok maximális kihasználására törekszik
újulat - egy erdőállomány természetes úton létrejött generatív, esetleg vegetatív utódai, vagyis az erdőben természetes úton magról kikelt vagy sarj eredetű facsemeték
erdőterv – a körzeti erdőtervnek az adott erdőterületre vonatkozó adatai, iránymutatásai és előírásai alapján készült, 10 évre szóló erdőgazdálkodási terv
záródás - az állomány egyedei közötti versengés erősségét kifejező viszonyszám, amelyet általában a fakoronák által borított terület és az erdőrészlet területe arányával jellemeznek
erdőtársulás - az erdei vegetáció olyan egysége, amely meghatározott környezeti (termőhelyi) igényű, törvényszerűen ismétlődő, állandó megjelenésű és faji összetételű. Az erdőtársulások kialakulását alapvetően meghatározzák a termőhelyi tényezők (klíma, hidrológiai jellemzők, talajtípus, termőréteg vastagsága).
erdőtelepítés - erdő létrehozása olyan földterületen, amelyet korábban más módon hasznosítottak (más művelési ágban szerepelt), vagy olyan kitermelt erdő területén, amely legalább 10 évig nem került felújításra
exóta - nem őshonos, rendszerint más kontinensről vagy klímaövből behozott és termesztésbe vont faj (pl. duglászfenyő); l. még idegenhonost
fafajcsere – a területen álló faállomány egészének kivágását követően új, az eredetitől eltérő fafajokból álló erdő telepítése. Elsősorban védett területeken a nem őshonos állományok (feketefenyő, akác) kiváltására alkalmazzák.
faültetvény - jellegzetesen nemesített, klónozott szaporítóanyaggal, rövid vágásfordulóban, intenzív erdőművelési eljárások alkalmazásával fenntartott erdőállomány
idegenhonos - a nem őshonos (exóta) faj fogalmával szinoním fogalom, de általában szűkebb értelemben, a jelenlegi ország területén ill. egy-egy táj vonatkozásában idegen eredetűnek tekinthető fajra használatos (pl. feketefenyő)
kultúrerdő - jellegzetesen idegenföldi (exóta) vagy meghonosodott fafajjal, vagy nemesített szaporítóanyaggal létesített állományok, amelyekben hagyományos (extenzív) erdőművelési módszereket alkalmaznak
mesterséges felújítás - a kitermelt erdőállomány helyén mesterséges úton (magvetés, csemeteültetés, sarjaztatás révén) létrehozott felújítás, rendszerint idegen eredetű szaporítóanyaggal
növedék - faállomány vagy faegyed időegység (pl. egy évtized) alatti átlagos vagy aktuális (folyó éves) méretváltozása (átmérő, magasság, fatérfogat vonatkozásában)
őshonos - botanikailag az utolsó nagyobb klímaváltozás (Kr. e. 800) óta az adott tájegységben természetesen előforduló faj.
tarvágás - a teljes vágásérett erdőállomány kitermelése, amelyet erdőfelújítás követ. A főváros környékén ritkán, főleg az idegenhonos fafajból álló erdőkben használatos, pl. fafajcsere esetén.
természetes felújítás - olyan erdőművelési beavatkozás, amelynek során a faállományt saját szaporítóanyagával, természetes úton újítják fel
természetközeli erdőgazdálkodás - olyan erdőgazdálkodási mód, amely lehetőség szerint a természetes erdődinamikai folyamatok maximális kihasználására törekszik
újulat - egy erdőállomány természetes úton létrejött generatív, esetleg vegetatív utódai, vagyis az erdőben természetes úton magról kikelt vagy sarj eredetű facsemeték
erdőterv – a körzeti erdőtervnek az adott erdőterületre vonatkozó adatai, iránymutatásai és előírásai alapján készült, 10 évre szóló erdőgazdálkodási terv
záródás - az állomány egyedei közötti versengés erősségét kifejező viszonyszám, amelyet általában a fakoronák által borított terület és az erdőrészlet területe arányával jellemeznek