Oldaltérkép
Nyitó oldal
A szálalás egy speciális erdőgazdálkodási módszer, amelyet régóta alkalmaz az ember. A múltban, a paraszti erdőkben folyó szálalás mindig a legjobb minőségű törzseket vette ki, ezért az így kezelt erdők minősége erősen kifogásolható volt. A szálalás tudatos, professzionális formája Svájcban alakult ki a XIX. század végén. Ez az eljárás a legkíméletesebb erdőkezelési módszer. Az erdő állományszerkezete ("képe") szinte alig változik, pedig évente bizonyos mennyiségű törzset kivágnak az adott területről. A hagyományos eljárást a hazaitól erősen különböző természeti adottságokkal rendelkező Svájcban dolgozták ki, és később itt és Németország, Franciaország egyes területein terjedt el használata. A XX. század második felében más európai országokban Szlovéniában, Görögországban is megjelent elsősorban a magashegységi fenyves és bükkös erdőkben. Manapság a helyi viszonyokhoz adaptált, és a lombos erdőkre is kidolgozott formái kezdenek nagyobb mértékben elterjedni Európában (lásd Pro Silva mozgalom tevékenysége), mint a természetközeli "folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás" alkalmazott módszerei. A Pilisi Parkerdő Zrt-nél szintén fontos feladatunk a különböző erdőtípusokra és a helyi viszonyokra adaptált eljárások bevezetése.Az alábbi ábra a hagyományosan kezelt egykorú erdő és a szálalóerdő átmérő szerinti törzseloszlását, és az egykorú erdő szálalóerdővé alakításának folyamatát mutatja be tömören.
