Oldaltérkép
Nyitó oldal
BevezetésA feketefenyő erdészeti alkalmazása az elmúlt években a támadások kereszttüzébe került. Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Piliscsaba és Budapest térségében a XVIII. és XIX. században évszázadokban folytatott meggondolatlan erdőpusztítás következtében kialakult lepusztult területeket az emberi környezet számára csak a kopárfásításokkal lehetett élhetővé tenni. Egyetlen fafaj bizonyult a kopárokon lévő extrém körülmények között megfelelőnek, ez pedig a feketefenyő (Pinus nigra). A feketefenyőt ezen a területen pionír fafajként alkalmazta az erdészet. A fenyő által nyújtott védelemnek köszönhetően a talajpusztulási folyamatok megálltak, és az őshonos erdőtársulások fafajainak visszatelepítése és természetes visszatelepülése lehetővé vált. Jelenleg a feketefenyőt mesterséges beavatkozásokkal visszaszorítjuk. Az állami erdőgazdálkodás a kopárfásítás során a környéken lévő települések lakói számára hosszú ideig munkalehetőséget, ingyen környezetvédelmi szolgáltatást, ingatlanaik vagyonértékének növekedését, összességében élhető környezetet nyújtott. Semmi sem bizonyítja jobban a kopárfásítás helyességét, mint az ide betelepülő, a környezetben magát jól érző lakosság, a gyorsan fejlődő régió. Mindez más és szegényebb lenne a kopárfásítás eredménye nélkül.
A ritka és értékes dolomit sziklagyepek is elférnek itt, munkánkkal olyan kevésbé záródott, helyenként ligetes erdőket alakítunk ki, amelyben megtalálják életfeltételeiket. A Pilisi Parkerdőnél több száz hektáros nagyságrendben végezzük a feketefenyvesek átalakítását, amelynek fedezetét kisebb részben pályázatokból, nagyobb részben gazdálkodásunk során teremtjük meg.
A Pilisvörösvári Kopárok kialakulása
A XVIII. századból maradt ránk írásos emlék a település gazdálkodásáról. Az erdőben gazdag vidék fa eladásából biztosította a megélhetést a vörösváriaknak. Buda és Pest már ekkor nagyon jó piaca volt többek között a tűzifának. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a terület tulajdonosa a szegényedő Karácsonyi család volt, akik az erdők levágásával próbáltak pénzhez jutni. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy az erdőfelújításokat nem, vagy csak részben hajtották végre, valamint bérbe adták a területet a falusiaknak legeltetés céljából. A természetes újulat és bármilyen más növényzet növekedését a túlzott legeltetés erőteljesen gátolta. Ennek hatására az erózió és a defláció gyorsan kifejtette hatását az erősen bolygatott területen. A fenti folyamatok lejátszódását nagyon jól tükrözik a különböző időpontban készült katonai térképek:
• 1782-85 között készült térképen Piliscsaba és Pilisvörösvár között még összefüggő erdőséget találunk.
• A XIX. század első felében készült felmérésen már cserjés-bozótos területként van feltüntetve.
• 1872-84 között a Katonai Földtani Intézet által szerkesztett térképen már kopárként tüntetik fel ezt a részt.
• A folyamatban jelentős szerepet játszottak még a XIX. zzázad végén nyitott kőbányák.
A XX. század elejére így kialakult a sziklás kopár.
A XVIII. századból maradt ránk írásos emlék a település gazdálkodásáról. Az erdőben gazdag vidék fa eladásából biztosította a megélhetést a vörösváriaknak. Buda és Pest már ekkor nagyon jó piaca volt többek között a tűzifának. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a terület tulajdonosa a szegényedő Karácsonyi család volt, akik az erdők levágásával próbáltak pénzhez jutni. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy az erdőfelújításokat nem, vagy csak részben hajtották végre, valamint bérbe adták a területet a falusiaknak legeltetés céljából. A természetes újulat és bármilyen más növényzet növekedését a túlzott legeltetés erőteljesen gátolta. Ennek hatására az erózió és a defláció gyorsan kifejtette hatását az erősen bolygatott területen. A fenti folyamatok lejátszódását nagyon jól tükrözik a különböző időpontban készült katonai térképek:
• 1782-85 között készült térképen Piliscsaba és Pilisvörösvár között még összefüggő erdőséget találunk.
• A XIX. század első felében készült felmérésen már cserjés-bozótos területként van feltüntetve.
• 1872-84 között a Katonai Földtani Intézet által szerkesztett térképen már kopárként tüntetik fel ezt a részt.
• A folyamatban jelentős szerepet játszottak még a XIX. zzázad végén nyitott kőbányák.
A XX. század elejére így kialakult a sziklás kopár.
A magyar kormány már 1913-ban, majd 1936-ban elrendelte az elkarsztosodott és kopár területek erdősítését és gazdasági hasznosítását. A lecsupaszodott hegyoldalak fásítása először 1926-ban az Őrhegyen kezdődött meg. Ezt az erdősítést Karátsonyi Imre végeztette, az akkori szentendrei erdőgondnokság szakmai irányításával. Az ültetésnél gödrös módszert alkalmaztak, egy gödörbe 2-3 db feketefenyő csemetét raktak. A kopárfásítás az 1040/1954-es kormányhatározat után újabb lendületet kapott. Dévényi Antal erdészetvezető, Szénási Ferenc és Bertán József kerületvezető erdész irányításával évente kb. 40-50 ha betelepítése folyt. Az erdősítéshez szükséges magot helyben, a téli időszakban, február környékén gyűjtötték az idősebb fenyő állományokról. Az erdősítés keskenypadkás talajelőkészítés után történt, elsősorban magvetéssel. A magvetéses eljárást Pilisvörösváron alkalmazták először sikeresen nagyüzemi méretekben.A jobb termőhelyi adottságú részekre már ekkor megpróbálkoztak az őshonos lombos fajok bevitelével. Ez általában cser és molyhos tölgy volt, amit csemeteként ültettek. Ez a telepítés egészen a 70-es évekig tartott. Az erózió meggátlására a kopárokon több ezer darab kis méretű hordalékfogó gátakat építettek a meredekebb részeken. Ezeket elsősorban már a víz által kimosott árkokba helyezték.
Tűzeset 1993-ban
1993. augusztus 10. és 20. között a rendkívüli szárazságban tűz ütött ki, amelyet hatalmas munka árán végül augusztus 20-án sikerült megállítani a szélirány megfordulása és a szél erejének csökkenése után. A leégett 98,1 hektáron szinte azonnal az oltás után megkezdődtek a helyreállítási munkálatok. Ezek Gősi István erdészetvezető, Plestyák Károly erdőművelési műszaki vezető, valamint Bakó Zsigmond kerületvezető erdész szakirányítása alatt folytak. Elsősorban a leégett állomány maradványait kellett letermelni, ami mintegy 17 ezer m3 értéktelen faanyagot jelentett. Ezután az ismét kopárrá váló részeken gyakorlatilag újra lehetett kezdeni az évtizedekkel ezelőtt elvégzett munkát. A tapasztalatokat figyelembe véve, most is feketefenyő magot és csemetét alkalmaztak, valamint a némileg vastagabb termőréteggel rendelkező részeken molyhos tölgy és cser csemetéket ültettek. A tűz vagy az idő által megrongált hordalékfogó gátakat is folyamatosan javították, erősítették, és ahol szükséges volt újakat építettek.
1993. augusztus 10. és 20. között a rendkívüli szárazságban tűz ütött ki, amelyet hatalmas munka árán végül augusztus 20-án sikerült megállítani a szélirány megfordulása és a szél erejének csökkenése után. A leégett 98,1 hektáron szinte azonnal az oltás után megkezdődtek a helyreállítási munkálatok. Ezek Gősi István erdészetvezető, Plestyák Károly erdőművelési műszaki vezető, valamint Bakó Zsigmond kerületvezető erdész szakirányítása alatt folytak. Elsősorban a leégett állomány maradványait kellett letermelni, ami mintegy 17 ezer m3 értéktelen faanyagot jelentett. Ezután az ismét kopárrá váló részeken gyakorlatilag újra lehetett kezdeni az évtizedekkel ezelőtt elvégzett munkát. A tapasztalatokat figyelembe véve, most is feketefenyő magot és csemetét alkalmaztak, valamint a némileg vastagabb termőréteggel rendelkező részeken molyhos tölgy és cser csemetéket ültettek. A tűz vagy az idő által megrongált hordalékfogó gátakat is folyamatosan javították, erősítették, és ahol szükséges volt újakat építettek.
Jelenlegi célunk a Kopárok feketefenyveseinek átalakítása az itt őshonos lomberdőkké!
Az erózióveszélyes és ásványi rétegig lepusztult részeken a talajképződési folyamatok elindítása és védelme miatt a feketefenyő alkalmazása fontos. A kopárfásítás során a feketefenyő eszköze egy folyamatnak, a feketefenyő védelmében más fafajok is megjelennek a területen. Ugyanakkor a dolomit kopárra ültetett feketefenyő állományok ne záródjanak teljesen, a záródottakat meg kell gyéríteni, ezáltal biztosíthatjuk az állomány alatt a kedvező fényviszonyokat, A kedvező fényviszonyok között képesek megtelepülni a lombos fa- és cserjefajok.
A dolomit sziklagyepek
A területet évszázadokkal ezelőtt erdők borították, amelynek letermelése után, a terület nagy részén a talaj a puszta dolomitig lepusztult. Az így kialakult másodlagos kopárokon sziklagyepek telepedtek meg. Mivel ezek a társulások szintén értékesek ökológiai szempontból, ezért azokon a gerinceken, sziklakibúvásos foltokon, ahol az újraerdősítés a rendkívül extrém termőhelyi körülmények miatt nem célszerű, és ahol ennek összefüggő területe nem jelentős, további erdősítést nem végzünk. Ezek területek jellemzően gerincek, sziklakibúvások, extrém felszíni alakzatok.
A területet évszázadokkal ezelőtt erdők borították, amelynek letermelése után, a terület nagy részén a talaj a puszta dolomitig lepusztult. Az így kialakult másodlagos kopárokon sziklagyepek telepedtek meg. Mivel ezek a társulások szintén értékesek ökológiai szempontból, ezért azokon a gerinceken, sziklakibúvásos foltokon, ahol az újraerdősítés a rendkívül extrém termőhelyi körülmények miatt nem célszerű, és ahol ennek összefüggő területe nem jelentős, további erdősítést nem végzünk. Ezek területek jellemzően gerincek, sziklakibúvások, extrém felszíni alakzatok.
