Erdészetvezető: Petrik János
Kezelt terület nagysága: | 5936,4 ha |
Ebből erdő: | 5610,2 ha |
Természetvédelmi oltalom alatt áll: | 5634,1 ha |
Védett terület aránya: | 95 % |
Fokozottan védett terület aránya: | 20% |
Közjóléti rendeltetésű: | 35% |
Az erdőkben évente növekvő faanyag mennyisége: | 22,012 m3 |
Az erdőkből évente kitermelt faanyag mennyisége: | 19,656 m3 |
Természetes erdőtársulások a szubmontán bükkösök, gyertyános tölgyesek, cseres tölgyesek, virágoskőrises molyhostölgyesek. A Szentendrei szigeten a bokorfüzesek, fűz-nyár ligetek, a tölgy-kőris-szil ligeterdőknek maradványait találjuk. A sziget belsőbb részein gyenge termőhelyen álló kultúrerdők a jellemzőek.
Erdőművelés, erdőnevelés:
Meghatározó jelentőségű, hogy erdeink több mint fele 30 éven belül vágásérett, jellemzően sarjeredetű, leromlott egészségi állapotú tölgyes, cseres-tölgyes.
Felújításuk 100 %-ban természetes úton, fokozatos felújítóvágás formájában történik.
A szálalóvágások nagysága 15,7 ha. A kisebb mennyiségben, csak helyenként lehulló makk, valamint a megtelepedő újulat védelmében elektromos vadkárelhárító kerítéseket építünk, melyek fenntartása 6-8 évig lehet indokolt. Ezt követően – az erdősítés átadása után – a kerítés lebontható és áttelepíthető.
Fahasználat, fakitermelés:
Erdeink zöme sarjeredetű, elöregedett tölgyes, ennek köszönhető, hogy a véghasználatokból és nevelővágásokból kikerülő faanyag 90%-ban tűzifa, értékes iparifa, rönk csak kis hányadban keletkezik. A fakitermelések végrehajtásakor is alapvető követelmény a természetvédelmi kívánalmak szem előtt tartása, emiatt előnyben részesülnek a talaj-, és állománykímélő technológiák: pl. forwarderes faanyagkihordás, kötélpályás termelés. Hasonló okokból a kisebb területű végvágások esetében is szempont, hogy hagyásfacsoportok, egyes szép fák alakítsák a tájképet.
Vadon élő állatok, vadgazdálkodás:
Az erdészet területén gímszarvas, őz, vaddisznó található. A mezőgazdasági jellegű peremterületeken nyúl és fácán is él.
A nagyragadozók hiánya miatt az erdész fontos feladata a vadlétszám-apasztás, mely biztosítja a természeteshez közeli állapot megteremtését ill. fenntartását, gátat szab a növényevők túlszaporodásának, alapot nyújtva ezzel a természetes erdőfelújításhoz. Az erdő, mint élőhely is csak egy optimálisan eltartható mennyiségű nagyvad számára kínál elegendő táplálékot, búvóhelyet és a létfenntartáshoz szükséges egyéb forrást. Az erdő és a benne élő nagyvad természetes egyensúlyának megteremtésében nagy szerepe van az erdésznek.
Parkfenntartás, közjóléti tevékenység:
Az erdészet területe a főváros közelsége miatt rendkívül kedvelt kirándulóhely. A leglátogatottabb pihenőhelyek Lajos-forrás és környéke, Kőhegy, Hegytető-parkoló Pilisszentlászló mellett, Holdvilág-árok, mely az 1999-es nagy, nyári árvizek után is sokat megőrzött vadregényességéből. Az országos kék-túra útvonalán, mely Pilisszentlászlóról, a Bükkös-patak völgyén át Dobogókő irányába halad, szintén sokak által felkeresett letelepedőhelyeket gondozunk: Kárpátforrás, Lenkó-emlékmű, Szilágyi-forrás. Táborozóhelyeinket (Bányászrét, Kárpátforrás, Sztaravoda) nyaranta újabb és visszajáró természetet kedvelő diákok, cserkészek, baráti társaságok keresik fel.
Az utóbbi évek nagy eredménye, hogy igen sok működő, de még évtizedekkel ezelőtt kiépített forrásunkat sikerült felújítani, így hosszú időre biztosíthatjuk ezzel is az erdőt járó emberek felüdülési lehetőségét.
2004-ben legfontosabb erdészeti feltáró útjaink (Kisrigó – Sikárosi völgy – Ispánhegy között és Sztaravoda – Paprét útvonalon) az egyre fokozódó kerékpáros igények kielégítésére „kerékpározásra alkalmas” jelzéssel lettek ellátva. Az edészet területén található az egész évben működő Kőhegyi 'Czibulka János' Menedékház.
Természetvédelem:
Az erdészet természetvédelemmel kapcsolatos tevékenysége nagyon sokrétű. A természetvédelmi előírások betartása mellett kiemelten fontos szempont pl. a vizes élőhelyek, (pl.:Ilona-tó, Mélymocsár, Csikóvári-tó, Csíkos-tó,) védelme. Ezek a kistavak számos ritkaságnak; szitakötőknek, gőtéknek, békáknak, gyíkoknak, mocsári teknősnek, vízi csigának nyújtanak otthont, és előszeretettel költ itt a tőkés réce is.
Kiemelt gondot fordítunk a tisztások, rétek (pl.:Ispánhegyi-rét, Németszéna, Miklós-rét) fenntartására, melyek szintén sok ritka és védett növényfajnak szolgálnak élőhelyül (pl.:kosborok, tárnicsok).
Madárvédelmi kutatásokra az ELTE biológusaival együttműködve 110 ha erdő került kijelölésre Leányfalun, itt már 15 éve semmilyen fahasználati beavatkozás nem történt, és 2020-ig erdőtervi előírás sincsen.
Az erdőben lábon elszáradó, odvas fák, a földön fekvő korhadt faanyag szintén ritka rovarfajok (cincérek, szarvasbogár, orrvarszúbogár stb.) egyedüli élőhelye. Itt él számos odúlakó madárfaj és védett denevér is. Ezért fontos szempont a fakitermelések elvégzésekor a „holt” faanyag erdőben hagyása, így a ritka fajok életterének megóvása, a talaj termőerejének megőrzése, az erózió csökkentése.
708,7 ha-on - elsősorban véderdő jellegű területen - „örökerdőt” tartunk fenn, fakitermelési beavatkozást ezeken a helyeken egyáltalán nem végzünk. Ez erdeink 13 %-át teszi ki.
Fontos feladat erdeink elegyességének megóvása ill. javítása is, a változatos fafajösszetételű erdők állékonyabbak, ellenállóbbak. Értékes elegyfafajaink (juharok, hársak, kőrisek, madárcseresznye, berkenyék, vadkörte) szintén ritka fajok életterei lehetnek (pl.: az éjjeli nagy pávaszem, mely erdei gyümölcsökön él, nálunk megtalálható).