A Holdvilág árok az 1999-es nyári árvizek után – az idős bükkös állományok ledőlése után - sokat vesztett ugyan vadregényességéből, de a szurdokvölgy varázsa így is megkapó szépségű. Nagyobb esőzések után célszerű felkészülni a megáradt patak okozta nehézségekre, ilyenkor néhol még a turistaúton is bokáig lehet gázolni a vízben! Hidakon, falépcsőkön kanyarog az út, követve, avagy keresztezve a patak útvonalát mintegy 2 km hosszan. Félúton járva a kiépített Domini forrás vize nyújt felüdülést. A szurdok végén található az ún. Remete-barlang. A barlang fölött csapadékosabb időjárás esetén csodálatos, mintegy 10 m magasságból alázúduló vízesés látványában gyönyörködhetünk, mellyel csak az a kép vetekedhet, melyet ugyanez a jelenség a legzordabb téli napok idején megfagyott állapotában nyújt. A vízesés mellett létra található, mely a piros kereszt, majd a piros négyzet jelzésen haladva Lajosforrásra vezet. Fontos tudni, hogy a jelzett turista út a vaslétra elkerülésével, kiépített lépcsősorokon jut fel az árok mindkét oldalán. Lajosforrástól a zöld háromszög vonalán a Kőrösi Csoma Sándor emlékmű érintésével, csodálatos panorámában gyönyörködve juthatunk el Dömörkapuhoz. Innen már autóbusszal folytathatjuk utunkat Szentendrére vagy Pilisszentlászlóra.

 

 

 

jelzett turistaút, pihenőhely, információs tábla

 

A Holdvilág-árok (vagy Holtvilág árok) jelentős történelmi emlékekkel bír, melyet régészeti feltárások is igazoltak. A legjelentősebb ez irányú kutatás Sashegyi Sándor (1900-1958) pomázi régész nevéhez köthető. Szerinte a völgyben több helyen emberi kezektől származó faragások, fejtések, gátépítések nyomai lelhetők fel, melyek arra utalnak, hogy ősi fémbányászat folyt a területen. Másutt hatalmas sziklák halomba rakva fedezhetők fel, melyek talán ősi sziklahalmos temetkezés maradványaira engednek következtetni. A feltárási munkák jelenleg is folyamatosak. Az itt fellelt régészeti emlékek megerősíteni látszanak azt a feltételezést, hogy már a honfoglalás kori ember is birtokba vette a völgy területét.