Tudományos neve Cedrus libani ssp. atlantica (Cedrus atlantica). A fenyőfélék családjáhba (Pinaceae) tartozik.
Korábban önálló fajként tüntették fel a rendszertanban, ma a libanoni cédrus alfajának tartják. Nagytermetű, 30-40 m magasságot elérő, eleinte karcsú, majd széles kúpkoronájú fa. Ágai – különösen idősebb korban - szétterülnek. Kérge barnás, repedezett. Tűlevelei a rövidhajtásokon csomókban fejlődnek, 2-3 cm hosszúak, hegyesek, kékeszöldek vagy ezüstös árnyalatúak. A tojásdad alakú tobozok 6-8 cm hosszúak, felállóak. Kezdetben zöldesek, 2-3 év alatt érnek meg, éretten szétesőek, a fán csak a toboztengely marad fent.
Észak-Afrikában, az Atlasz-hegység 1500-2000 m magasságú területein honos. Bár fiatalon kissé fagyérzékeny, idősebb korában átlagos teleinket jól viseli. A kimondottan hideg telek károsíthatják. Az ezüstös levelű egyedek jobban bírják a hideget. A hosszú nyári szárazságot és meleget is jobban viselik, edzettebbek. Kedveli a meszes talajokat. Kimondottan fényigényes.
Faanyaga értékes, tartós, illatos. (pl. hogy a főniciai hajósok a libanoni cédrust hajóépítésre használták, emiatt szinte kiirtották. Az egykori erdők helyén ma kopár domboldalak találhatóak.)
Díszfaként is nagyon kedvelt, különösen az erősen szürkés levelűek szépek. ’Glauca’ fajtájának levelei kimondottan ezüstös színűek. Koronája lazább, mint az alapfajé. Annál edzettebb, emiatt gyakrabban is ültetik. A kertnek kimondottan mediterrán hangulatot adó fa. A ’Glauca Pendula’ rendkívül érdekes növekedésű. Ágai csaknem vízszintesen állnak (a növényt karó mellett kell nevelni), oldalhajtásai csaknem függőlegesen csüngenek lefelé. Lényegesen szélesebb, mint amilyen magas. Levelei ezüstöskékek. ’Aurea’ fajtája lassabban nő, és alacsonyabb is marad, mint az alapfaj. A zsenge hajtások aranysárgák, később zöldes színűek lesznek. Mivel az ágak vége lefelé hajlik, a fa keskeny kúpos alakú.