Igen terebélyes, nálunk kb. 20 m magasságúra növő fa. Szabad állásban törzse vaskos, zömök, sokszor csavarodott, általában már alacsony magasságban elágazik. Zárt állásban hengeres, nyúlánk. Gyökérzete terjedelmes. A korona eleinte kúp alakú, de az idős egyedeké vaskos ágakból felépülő, boltozatos és szétterülő. A kéreg a kor előre haladtával mélyen repedezetté válik. A levelek lándzsásak, 12-20 cm hosszúak, szélük fűrészes. A levél bőrnemű tapintású, fonákja fiatalon csillagszőrös, molyhos, felül fényes, sötétzöld. Az elszáradt levelek egy része télire is fent marad. Virágai csak nyáron, június közepétől jelennek meg. A virágok egyivarúak. A 20-30 cm hosszú, felfelé álló füzérvirágzaton belül a nőivarú virágok alul, a hímivarúak a felső részen helyezkednek el. A makktermés nagyon szúrós kupacsban fejlődik. Egy kupacson belül 1-3 sötétbarna, fénylő makktermés található. Érési ideje október. A nálunk élő populáció esetében általában három mag fejlődik a terméságazatban. A Dél-Európában termesztett nagygyümölcsű fajták azonban egy nagy, belül sima felületű termést fejlesztenek. Ezek maróni néven kaphatóak.

Fiatalon gyorsan nő, később lassabban, a törzs azonban még idősebb korában is jelentősen vastagodik. Nagyon hosszú életű fa, 600-800 éves példányok is viszonylag gyakoriak. Hazánk legidősebb állománya - közte 500-600 éves fákkal - Zengővárkony közelében található. A terület 1974. óta védettséget élvez. Itt, a szelídgesztenyésben nyugszik Rockenbauer Pál.

A mediterrán tájakon őshonos, Dél-Európából, Észak-Afrikából és Kis-Ázsiából származik. Mivel évszázadok óta termesztésben van, más területeken is meghonosodott, így eredeti elterjedési területének határait nehéz megállapítani. Magyarországi őshonossága is vitatott. Nagyobb állományai Sopron és Kőszeg környékén, az Őrségben, Zalában Somogy- és Baranya-megyében valamint a Dunakanyarban vannak. Nálunk éri el elterjedésének északi határát.

Származási helyéből következtethetünk igényeire is. Melegigényes, a kemény téli fagyokat nehezen elviselő faj, ezért nálunk meleg, védett fekvésben található meg. Igényli a közepes vízellátottságot és a levegő viszonylag magas páratartalmát. Mély termőrétegű, jó levegőgazdálkodású, savanyú talajt kíván, a meszes talajokat elkerüli. Tápanyagigényes. Fiatalon a laza árnyékot elviseli, később nagy fényigényű.

Sajnos az utóbbi évtizedekben egy kéregelhalást („tintabetegség”) okozó gomba hatalmas károkat okozott az európai állományokban.

Faipari szempontból nagyon értékes, Gyors növekedése miatt nagy fatömeget képes produkálni. Faanyag tartós, közepesen kemény, jól megmunkálható, műszaki szempontból kiváló. Rugalmas, repedésre nem hajlamos, jól hajlítható, rajzolata szép. A vékonyabb részek kiváló szőlőkarók, oszlopok.

Az újabb kutatások szerint már mintegy 12 000 éve elkezdődött a szelídgesztenye kultúrába vétele. Termését már az ókorban is fogyasztották, hiszen keményítőtartalma igen magas, kb. 40%. A Földközi-tenger térségében az egyik legfontosabb népélelmezési cikk volt. A rómaiak magjából lisztet is őröltek. Az apróbb termésűeket régebben állatok takarmányozására használták. Ma legfontosabb felhasználója a cukrászipar.

Kiváló mézelő.

Megfelelő környezeti körülmények között nagy kertekben, parkokban gyönyörű díszfa. Ültethető szoliterként vagy kisebb csoportokban. ’Variegata’ fajtájának leveleit krémfehér szegély díszíti. Az alapfajnál valamivel kisebb méretű lesz.