Tudományos neve Acer campestre. A juharfélék családjába (Aceraceae) tartozik.
A juhar (Acer) nemzetség fajai fák vagy nagytermetű cserjék. Leveleik keresztben átellenes állásúak. A nálunk honos fajok levelei tenyeresen karéjosak, az idegen fajok között vannak szárnyasan összetett levelűek is. A juharok őszi lombszíneződése festőien szép. Virágaik nem feltűnőek, általában rovar-, ritkábban szélbeporzásúak. A növények általában egylakiak, néha kétlakiak. Két résztermésből álló ikerlependék termést fejlesztenek. A repítőszárnyak formája, egymással bezárt szöge, a magok lapos vagy gömbölyű mivolta jellemző az egyes fajokra. A terméseket a szél terjeszti. A juharok sejtnedvei magas cukortartalmúak. Észak-Amerikában a nedvet rendszeresen csapolják, étkezési és gyógyászati célokra használják.
A mezei juhar kb. 10-15 (-20) méteres fává nő meg, de kedvezőtlen körülmények között cserje marad. Gyökérzete főként oldalirányban kiterjedt, a talajt gazdagon behálózza. Törzse szabálytalan, csavarodott, görbe. Koronája vastag, ferdén felfelé törő ágakból áll, gömbölyded, terebélyes. Vesszői sokszor feltűnően paralécesek. Rügyei kicsik, a csúcsrügy csak alig valamivel nagyobb, mint az oldalrügyek. A levelek 5-7 cm hosszúak, ennél valamivel szélesebbek. A levelek hosszú levélnyélen ülnek, általában 5, néha 3 karéjúak. A karéjok csúcsa lekerekített, közöttük az öblök szélesek. Ősszel a lomb világossárga színt ölt. Sárgászöld virágai a levelekkel egyidőben jelennek meg, laza bugavirágzatban. A külső virágok porzósak, a belsők kétivarúak. Sok nektárt és virágport termel. 2-4 cm hosszú terméseinek szárnyai 180o-os szöget zárnak be egymással. A magház lapos. A termések szeptember végére érnek meg, tél elejére lehullanak.
A mezei juhar lassan növő, hosszú életű faj. Élettartama 300-350 év lehet.
Európában, Észak-Afrikában, a Kaukázusban és Kis-Ázsiában honos. Síkságokon és dombvidéken él, de elterjedési területének délebbi részén kb. 800 m tengerszint feletti magasságig megtalálható. Hazánkban gyakori, ám az alföldek középső területeire nem hatol be. Mivel nagy ökológiai tűrőképességű faj, sokféle társulásban előfordul. Gyertyános-tölgyesek , cseres-tölgyesek, karsztbokorerdők, gyöngyvirágos tölgyesek, keményfa ligetek, cserjések egyik elegyfája.
Nagy elterjedési területének megfelelően képes különböző ökológiai feltételek mellett is megélni. Hazai juharfajaink között ennek a fajnak legnagyobb a melegigénye, de jól tűri a kemény téli hideget is. Közepes vízigényű, ennek ellenére nagyon jól tűri a szárazságot. Kifejezetten száraz termőhelyen nem fejlődik fává, hanem cserje termetű marad. Megél meszes és nem túl savanyú talajon is. A levegőtlen, vizes talajokat azonban nem viseli el, ártereknek csak magasabb szintjein él. Míg fiatalon igényli is az árnyékot, korának előrehaladtával fényigénye egyre nő. Zárt lombkoronájú társulásokban emiatt a szegélyekre szorul. Legszebb habitusa a magányosan, teljes fényen álló fáknak van.
Faanyaga értékes, de a fa kis méretei miatt kevéssé hasznosítják. Finom szöveti szerkezete, szép, kicsit vöröses színe, selymes fénye van. A juharok között a legnehezebb és a legkeményebb fájú. A bútoriparban használják, továbbá kisebb használati tárgyakat, pl. konyhai eszközöket esztergálnak belőle. Déli vidékeken régebben szőlőkben azért telepítették, hogy rájuk, mint az oszlopokra, a huzalokat kifeszítsék.
Ökológiai jelentősége nagyon nagy. Gyakori elegyfaként a társulások ökológiai stabilitását növeli. Terjedelmes gyökérzete a talajt jól átszövi, megköti, lombozatával árnyékolja, könnyen bomló, nagy mennyiségben hulló levelei annak tápanyagkészletét gyarapítják. Mind magról, mind sarjakról könnyen újul. Sarjai a nagyvadaknak, nagy mennyiségű nektárt termelő virágai a rovaroknak biztosítanak táplálékot.
A kertészetben egyre nagyobb jelentőséget kap. Az alapfajt ritkábban ültetik. Mivel a szárazságot és a szennyezett levegőt is elviseli, városokban, iparterületeken is alkalmazható, akár parkokban, akár útsorfaként. Kiválóan tűri a metszést, magas nyírott sövény alakítható ki belőle.
Ma már fajtái is megjelentek. A ’Nana’ fajta 5-7 m magas, kissé lapított gömb koronájú, kompakt növekedésű. Kiskertekbe, parkokba, útsorfának alkalmas. Mérete miatt növénytartóba is ültethető. Az ’Elsrijk’ 10-12 m magas, kúp-, később tojásdad koronájú fajta, szép, élénksárga őszi lombszínnel. Nagyon jó várostűrő, belvárosi parkokba, forgalmas utak mellé is alkalmas. A ’Queen Elisabeth’ szintén kis fa 8-10 (12) méteres magasságával. Ágai ferdén felfelé nőnek, koronája tojásdad. A városi körülményeket nagyon jól viseli. Hasonló magasságú a ’Green Top’ fajta, de koronája még karcsúbb, szabályos kúp alakú. A magyar nemesítésű ’Zentai’ 10-15 m magas, nagyon egyenes törzset nevel, szabályos, oszlopos koronája van. Mindegyik kiváló útsorfa.