Tudományos neve Picea abies. A fenyőfélék családjába (Abietaceae) tartozik.

A közönséges lucfenyő kedvező élőhelyen elérheti a 30-35 méteres magasságot is. Gyökérzete nagyon sekélyen helyezkedik el, emiatt a szél könnyen kicsavarja a fákat. Törzse egyenes, koronája kúpos. Oldalágai a törzsön szórtan helyezkednek el, végük ívesen felhajlik. Kérge fiatalon vörösesszürke, idős korban szürke, repedezett. Tűlevelei 1,5 - 2,5 cm hosszúak, hegyesek, szúrósak, jól kitapinthatóan négyoldalúak. 4-7 évig maradnak a fán. Tűi nehezen bomlanak le. Az érett tobozok hengeresek, lecsüngőek, 10-15 cm hosszúak, barnák. Érés után egészben lehullanak.

Számára kedvező élőhelyen gyors növekedésű faj, ott 120-140 évig is elél.

Észak- és Közép-Európa hegyvidéki területein honos. Magashegységekben a fenyőöv állományalkotó faja, gyakran elegyetlen erdőt alkotva. Mivel évszázadok óta telepítik, természetes előfordulásának határait nehéz megállapítani. Honossága hazánk területén vitatott. Egyes kutatók az Alpokalján őshonosnak tartják.

Hűvös, csapadékos klímában, magas relatív páratartalom mellett érzi magát jól. Vízigénye közepes. Savanyú talajt kedvel, alacsony tápanyagtartalommal is beéri. Fiatalon kimondottan árnyéktűrő, később félárnyékot igényel.

Száraz talajba, forró, száraz nyári klímába nem való! Ilyen helyen tömegesen támadja meg a lucgubacstetű.

A visegrádi Bertényi Miklós Füvészkert egészen sajátos mikroklímáját mutatja, hogy mintegy 250 m tengerszint feletti magasságban nagyon szép állományban gyönyörködhetünk, amely valóban magashegységi hangulatot áraszt. Mellette sétálva jól megfigyelhető, hogy igen sűrű lombozata miatt alig enged át fényt, ezért aljnövényzetet nem vagy nagyon keveset találunk alatta.

Fája kiváló faipari alapanyag, ezért keresett cikk. Cellulóztartalma egyedülállóan magas: 58 %. Kevésbé dekoratív rajzolata ellenére fontos bútorfa, de különösen a belső- és külsőépítészet, a bányászat, a járműépítés és a ládagyártás alapanyaga. Meghatározó a szerepe a papírgyártásban, fagyapot és faköszörület készítésében. Értékes felhasználási területe a hegedűgyártás. Az utóbbi években kert és parképítésben is alkalmazzák. A hazai ajtó-, ablak- és falburkolat- (lambéria) gyártás legfontosabb fafaja. (Forrás: Molnár S.: Faanyagismerettan c. könyve)

Értékes faanyaga miatt igényeit megközelítő klímában nálunk is telepítik állományait. Ez a faj a legkedveltebb karácsonyfa. Igaz, leveleit meleg szobában hamar ledobja, ám előnye, hogy illatos. Hajtásai, tobozai („szivartoboz”) koszorúkötészeti alapanyagok.

Igényeinek megfelelő környezetben parkok, kertek igen szép, bár kissé komor hatású növénye.

Számtalan kertészeti fajtáját ültetik. Lecsüngő oldalhajtásaival különleges megjelenésű a 10-15 m magasra növő ’Inversa’ fajta. Sziklakertbe is alkalmas az apró sötétzöld levelű, lapított gömb alakú ’Nidiformis’ („madárfészek” fenyő), vagy az alig fél méteresre megnövő, erősen ellapuló ’Little Gem’ és még több törpe fajta. A ’Pyramidata’ magassága nem sokkal marad el az alapfajétól (20-30 m), de koronája a felfelé hajló oldalágak miatt karcsú kúpot formáz.