Tudomyányos neve Tilia cordata. A hársfélék családjához (Tiliaceae) tartozik.
25- 30 m magasságot elérő fa, egyenes, hengeres törzzsel. A törzs idősebb korban gyakran szabálytalanná válik. Kérge szürkés, sokáig sima marad, később hálózatosan repedezett lesz. Állományban koronája keskeny, szabad állásban kúpos vagy tojásdad. Az idős fák ágai gyakran földig hajlanak. A hajtások jellegzetesen cikkcakkosan nőnek. A levelek 3-9 cm hosszúak, legnagyobb szélességük is kb. ekkora, szív alakúak, csúcsuk hirtelen kihegyesedik. A levelek válla rendszerint aszimmetrikus, ferde, szélük fűrészes. A levelek fonákán a nagyobb erek zugaiban vörösbarna szőrpamacsok láthatóak. Nagyon finom, intenzív illatú virágai általában 5-7 tagú virágzatban nyílnak június végén. Virágzása a nagylevelű hárs virágzását követi. Minden virágzat tengelye egy murvalevéllel nő össze. A virágok sárgásfehérek, nagyon jó mézelők, a legjobb hársmézet ez a faj adja. Termése 5-7 mm átmérőjű, gömb alakú, vékonyfalú toktermés. Bár már szeptemberben érik, még hónapokig a fán marad. A murvalevéllel együtt lehulló terméseket a szél terjeszti.
A nálunk élő hársak közül ez a leglassabb növekedésű. A magányosan álló példányok nagyon sokáig, több száz évig élhetnek. A németországi Heedében álló hatalmas, mintegy 16 méteres törzskerületű példányát 800-1000 évesre becsülik. Magyarországon Szőkedencsen él egy 700 évesre becsült pédány. Már a föld felett kettéágazik, a két rész együttes törzskörmérete valamivel több 11 méternél. Szabolcsbákán is áll egy 400-500 évesre becsült, hatalmas termetű, sajnos már pusztulófélben lévő kislevelű hárs. A nagycenki Hársfa Allé ma a világörökség része. A 2,6 km hosszú fasort Gróf Széchenyi István nagyszülei, gróf Széchenyi Antal és Barkóczy Zsuzsanna telepítették az 1750-es években. 645 fát ültettek akkor, melyekből kb. 350 még ma is él.
Európában és a Kaukázusban honos. Legnagyobb tömegben Kelet-Európában, a Volga mentén található meg, ahol elegyetlen állományokat is alkot. Hazánkban főként a középhegységek és a Dunántúli-dombság erdeinek elegyfája. Gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben, cserestölgyesekben gyakori.
Óriási elterjedési területe magyarázatot ad az éghajlati szélsőségekkel szemben mutatott tűrőképességére. Viszonylag jól tűri a szárazságot, és megél sekélyebb termőrétegű, kevés tápanyagot tartalmazó talajokon is, de ilyen körülmények között fejlődése lassú, élete rövidebb. Árnyéktűrése jó. Érzékeny viszont a légszennyezettségre, a városok száraz levegőjére és a talajok magas sótartalmára (téli sózás). Ilyen körülmények között a takácsatkák erősen fertőzik.
Faanyaga értékes, széles körben felhasználható. Finom és egyenletes szöveti szerkezetű, jól faragható fájából a középkorban templomi szobrokat faragtak. Fája hajlítható, esztergálható, szépen csiszolható, nem vetemedik. Készítenek belőle bútorokat, furnért, rétegelt lemezt, facipőt, rajztáblát, vonalzót, ládákat. Fiatal vesszői alkalmasak kosárfonásra, szenesített fája pedig kiváló rajzszén. Rostos háncsából évszázadokig kosár-, szőnyeg- és kötélfonásra szolgált.
Virága a nagylevelű hárs virágával együtt fontos gyógynövény, meghűlés elleni teát főznek belőle. Nagy mennyiségű virágport és nektárt termel, ezzel rovarok számára szolgál táplálékforrásként, ill. a kiváló minőségű hársméz alapanyagaként. Nem szabad megfeledkezni ökológiai szerepéről sem. A talaj árnyékolásával, bőséges, könnyen bomló lombjával, dús gyökérzetével, nektár- és virágportermelésével, nagy olajtartalmú magjával gazdag élővilág kialakulását segíti elő.
Kertjeinkben, parkjainkban, de útsorfaként is gyakran ültetett, kedvelt fafaj. A hársak voltak az első növények, melyek nem csak hasznuk, hanem szépségük miatt kerültek be a kertekbe. Hazánkban először Mátyás király telepíttetett Visegrádon hársakat. Az alapfaj mellett természetesen fajtái is szerepet kapnak
A ’Greenspire’ fajta 15-20 m éteres magasságával, az alapfajénál egyenesebb törzsével, szabályos, széles kúp alakú koronájával, sötétzöld leveleivel nagyon szép megjelenésű. Mivel a városi viszonyokat annál jobban tűri, terjedőben van.
A ’Rancho’ alacsonyabb, mindössze 9-12 m magas, eleinte karcsú, majd szélesebb kúp alakú koronát nevel. Lassú fejlődése, viszonylag kis termete miatt kisebb kertekbe is ültethető. Nagyon dekoratív újdonság a ’Winter Orange’ fajta, mely ősszel aranysárgára színeződő lombjával, télen narancssárga vesszőivel díszít. Egészen kicsi fa a ’Green Globe’, amely 4 m körüli magasságú, 2-3 m szélességű, koronája gömbölyű. A magyar nemesítésű ’Savaria’ kb. 20 m magas, egyenes törzsű, felfelé törő koronájú fa, amely szintén jobb várostűrő, mint az alapfaj. Levelei bronzosan hajtanak ki, később sötétzöldek lesznek. Gazdagon virágzik, jó mézelő.