Tekintélyes méretű, kedvező helyen 30-35 (-40) m magasságúvá megnövő fa. Hazánk legnagyobbra növő lombhullató fái közétartozik. Gyökérzete terjedelmes. Állományban törzse egyenes, hengeres, szabályos. Vázágai meredeken felfelé nőnek, az ágrendszer ritkás. Koronája boltozatos, szabálytalan, laza. Szabad állásban a törzs zömök, a korona gömbölyded, terebélyes, elérheti a 30 m szélességet is. Kérge szürke, fiatalon sima, az idősebb fáké hosszanti irányban mélyen repedezetté válik. A fiatal hajtások vastagok, a rügyek magasságában ellaposodnak. A rügyek feketék, hegyesek. A csúcsrügy lényegesen nagyobb az oldalrügyeknél. Páratlanul szárnyasan összetett levelei 20-30 cm hosszúak, 9-13 levélkéből állnak. A levélkék elliptikusak, hegyes csúcsúak, a szélük fűrészes. A magas kőris későn fakad, és levelei nagyon későn, többnyire zölden hullanak le, az első fagyok után. Őszi lombszíneződést csak hosszú ősz esetén figyelhetünk meg, ilyenkor sárgára változik a levelek színe. Virágai egy-vagy kétivarúak is lehetnek, de előfordul a kétlakiság is. (Azaz más egyeden jelennek meg a hím- ill. a nőnemű virágok.) A virágok bugákban fejlődnek, nem feltűnőek, lombfakadás előtt, április első felében nyílnak. Termése 3-4 cm hosszú, csavarodott, elliptikus repítőszárnyakkal ellátott lependék. A csomókban fejlődő, barnás termések szeptember végén - október elején érnek, de rendszerint csak tavasszal hullanak le.

Fiatalon gyors növekedésű fa, amely jelentős magassági és vastagsági értéket képes elérni. Élettartama 200-250 év.

Európai faj, amely csak a kontinens északi-északkeleti részeiről és a Pireneusi-félsziget déli részéről hiányzik. Megtalálható még Kis-Ázsiában és a Kaukázusban. Kelet-Európában a síkságokon, egyébként a domb- és hegyvidékeken él, kb. 1500 m tengerszint feletti magasságig. Magyarországon az Alföld kivételével gyakori. Ennek megfelelően sokféle társulásban megtaláljuk. A hárs-kőris és juhar-kőris sziklaerdők egyik névadó faja, előfordul keményfa-ligeterdőkben, hegyvidéki éger- és kőrisligetekben, de néhol bükkösök szegélyében is.

Ökológiai tűrőképessége széles. A kontinentális éghajlat melegebb és hűvösebb területein is megél. Korlátozó tényező a talajnedvesség. Üde vagy mérsékelten nedves termőhelyet igényel, de az elárasztást csak rövid ideig, 1-2 hétig képes elviselni. A rövid ideig tartó szárazságot tűri.

Tápdús, káliumban és kalciumban gazdag, mélyrétegű, jó levegőgazdálkodású talajt kedvel. Fiatalon árnyéktűrő, ám 10 éves kora után fényigénye megnő, teljes megvilágítottságot igényel. Nagy fényigénye miatt ritkul ki az idősebb fák koronája is, annyira, hogy alatta képes a fű megtelepedni.

A magas kőris a legfontosabb ipari fák közé tartozik. Már az ókori görögök is nagyra becsülték. Lándzsanyelet és más fegyvereket állítottak elő kitűnő faanyagából. Fája szép színű, sűrű, kemény, rugalmas. Használják a belsőépítészetben, a kocsi- és kerékgyártásban, készítenek belőle különböző sporteszközöket, bútorokat, parkettát. Belső térben tartós, ám kültéri felhasználása nem javasolt. Kiváló tűzifa.

Ökológiai szerepe is jelentős. Gyökérzetével a talajt jól megköti, védi az eróziótól. Jelenlétével hozzájárul az ökológiai stabilitáshoz. Termései erdei rágcsálóknak, bőséges újulata és fiatal hajtásai az őznek és a szarvasnak jelentenek fontos táplálékforrást.

Díszfaként is gyakran ültetik. A városi szennyezett levegőt közepesen tűri, jó törzsnevelő, ezért nem túl nagy forgalmú helyeken útsorfának is ültethető. Fajtái nagy számban kaphatóak az árudákban. Ízelítő a választékból: A csüngő koronájú ’Pendula’ fajta 1725-ben tűnt fel Angliában. Ívesen lehajló ágaival, festői megjelenésével nagyobb kertek, parkok szép szoliter fája. Az ’Aurea’ Hollandiában jelent meg két évszázada. Vesszői, hajtásai és levelei aranysárgák. Kis fa, mindössze 6-8 m magasságot ér el. Kisebb kertekbe is ültethető mutatós szoliter. A francia származású ’Jaspidea’ hasonló megjelenésű, de 10-15 m magas. Útsorfának is kitűnő a holland szelekcióból származó, 15-20 m magas, kúpos koronájú ’Atlas’. Termést nem hoz. Parkokba vagy széles utak mellé való a szintén holland eredetű, kb. 30 m magas ’Wetshof’s Glorie’. Előnyös tulajdonsága, hogy jól tűri a városi viszonyokat, ritkán szenved széltörést, és nem hoz termést. Érdekesség az Angliából származó, több mint kétszáz éve ismert ’Diversifolia’, amely az alapfajjal ellentétben egyszerű, vagy néha csupán 3 levélkéből álló összetett leveleket hoz. 15-20 méteres magasságával, egyenes törzsével, szabályos koronájával útsorfának is megfelel. Az utóbbi években terjedt el a ’Nana’ fajta, amely gömbkoronájú, 3-5 m magas kis fa. Hajtásrendszere sűrűn elágazó, leveli az alapfajénál kisebbek, sötétzöldek. Várostűrése jó. Méretei miatt vezetékek alá is ültethető.