A juhar (Acer) nemzetség fajai fák vagy nagytermetű cserjék. Leveleik keresztben átellenes állásúak. A nálunk honos fajok levelei tenyeresen karéjosak, az idegen fajok között vannak szárnyasan összetett levelűek is. Virágaik nem feltűnőek, általában rovar-, ritkábban szélbeporzásúak. A növények általában egylakiak, néha kétlakiak. Két résztermésből álló ikerlependék termést fejlesztenek. A repítőszárnyak formája, egymással bezárt szöge jellemző az egyes fajokra. A terméseket a szél terjeszti. A juharok sejtnedvei magas cukortartalmúak. Észak-Amerikában a nedvet rendszeresen csapolják, étkezési és gyógyászati célokra használják.

 

A korai juhar szép megjelenésű, 25-30 méteres fa. Zárt állásban egyenes, hengeres, szabad állásban zömök törzset nevel. Kérge fiatalon sima, szürke, idősebb korban barnászürke, hosszirányban sűrűn, de nem mélyen repedezett. Koronája terebélyes, gömbölyded. A rügyek - különösen a csúcsrügy - nagyok, pirosasbarnák. A levelek a platán levelére emlékeztetnek, 10-20 cm hosszúságúak és szélességűek, 5-7 karéjúak. A karéjok hegyes fogakban végződnek, a karéjok közti öblök szélesek. A levéllemez vékony, a levélnyél hosszú, tejnedvet tartalmaz. A levélnyelek hosszúsága különböző, így a levelek úgy tudnak elhelyezkedni, hogy mindegyiket érje a nap, azaz „levélmozaikot” alkotnak. Őszi lombszíne sárga vagy piros. Sárgászöld, kissé mézillatú virágai ernyőszerű virágzatokban, április első felében, kicsivel a lombfakadás előtt jelennek meg. Mivel sok nektárt termel, ebben a korai időszakban fontos rovartáplálékot ad. Jó mézelő. Az ikerlependék termések széles szárnyúak, a szárnyak kissé felfelé ívelődnek, tompaszöget zárnak be egymással. A termések 4-5 cm hosszúak, a magházuk lapos. Szeptember végén érnek, éretten barnássárgák, nagy részük tél elejéig lehullik.

A faj ifjúkori növekedése különösen erőteljes, ebben az időszakban évi növekedése a 1,5 – 2 métert is elérheti. Élettartama kedvező termőhelyen 250 év körül van, de hazánkban csak ritkán él 100 évnél tovább.

Európában honos, elsősorban a kontinentális éghajlatú területeken található meg. Hegy- és dombvidékeken érzi jól magát, kb. 1000 m tengerszint feletti magasságig hatol fel. Hazánkban az Északi-középhegységben és a Dunántúli dombság területén fordul elő, ahol gyertyánnal, hegyi juharral, hársakkal együtt az elegyfa szerepét tölti be. Szurdokerdőkben, gyertyános tölgyesekben, Kelet-Európában az erdőssztyeppek tölgyeseiben fordul elő.

A korai juhar mérsékelt melegigényű, üde termőhelyeket kedvelő faj. Közepes vízellátottságot és légnedvességet kíván. A jól szellőző, közepes tápanyagtartalmú, semleges vagy enyhén savanyú talajokat kedveli, bár nem túl meszes talajokon is megél. Fiatalon elviseli az árnyékolást, idősebb korában azonban fényigénye megnő, legfeljebb laza árnyékolást tűr.

A faj a XVIII. századig gyakoribb volt Magyarországon, mint napjainkban. Ma kb. 0,01% területet foglal el erdeinkben. Fája a kemény- és a puhafák közti átmeneti jelleget mutat. Finom szövetű, szép rajzolatú, rugalmas, könnyen hasítható, faragható, de vetemedésre hajlamos. Száraz körülmények között tartós, ellenben külső térbe nem javasolt. A bútoripar szívesen felhasználja, de konyhai eszközöket, fajátékokat és hangszert is készítenek belőle.

Ökológiailag is értékes fa. Termőhelyét sűrű lombozatával árnyékolja, könnyen bomló, nagy mennyiségben hulló lombja a talaj tápanyagforgalmát kedvezően befolyásolja. Az erdők fajösszetételének gazdagításával az ökológiai stabilitást növeli. Magja sok olajat és fehérjét tartalmaz, a kisrágcsálóknak fontos táplálékforrást jelent. A nagyvadak a táplálékszegény téli és kora tavaszi időszakban szívesen fogyasztják a fiatal vesszőket, rügyeket. Korai és jó mézelő növény.

A kertészetben nagyon kedvelt, sokszor ültetett fa. Az alapfajt is telepítik, nagyobb parkokban, kertekben, esetenként útsorfának. Mivel a szárazságot, a légszennyezettséget és a sózást nem tűri, városokban korlátozottan használható.

Különböző levélszínű, koronaformájú és termetű fajtái nagy bőségben állnak rendelkezésünkre. Különösen keresettek a piros levelű fák. A ’Crimson King’ 15-20 méteres, feketés-vöröses lombú fa. A ’Royal Red’ 15-20 m magas, eleinte széles kúp alakú, majd gömbölyded koronát fejlesztő, az egész vegetációs időszakban vörös levelű fajta. Erős növekedésű, nagyon szép színű, értékes fa. Igényes növény, száraz körülmények közé nem való. A vörösen kihajtó majd nyár közepére visszazöldülő levelű ’Schwedlerii’ 15-20 m magas, széles kúp koronájú, a városi klímát viszonylag jól tűrő fajta. Fehér-tarka levelű, gömbölyded koronájú a ’Drummondii’, amely mindössze 10-15 m magasra nő meg. Kifejezetten igényes, szoliterként ültethető fa. Legfeljebb 15 méter magasra nő a ’Cleveland’, széles tojásdad, kompakt, idős korban is szabályos koronával. Kihajtáskor élénkpiros színű levelei nyárra megzöldülnek. Őszi lombszíne különösen látványos; aranysárga-narancssárga árnyalatokban díszlik. Az alapfajétól eltérő koronaformájú fajtákat főként útsorfaként ültetik, megfelelő ökológiai körülmények között. Az ’Olmstedt’ 10-15 m magas, oszlopos növekedésű, a ’Columnare’ hasonló, de csupán 8-10 méter magasságúvá nő. Keskeny utcák fásítására megfelelőek. Közismert a ’Globosum’ fajta, melynek lapított gömbkoronáját hazánkban is gyakran láthatjuk. Az oltás helyétől függően 3-6 m magas, lassú növekedésű, zárt, tömött koronájú, a városi klímát az alapfajnál jobban tűrő fácska. Légvezetékek alá ültethető.