Cserjetermetű vagy legfeljebb 10 méteres magasságot elérő kis fává nő. Törzse sokszor hajlott. A kéreg fiatal korban sima, szürkés, az idősebb példányoké barnás színű, repedezett. Hajtásai viszonylag vastagok, zöldes- vagy vörösesbarnák, a csúcsi részükön molyhosak. Vesszői télen is mutatósak. Rügyei ugyanis a vesszők felső részén nagyok, vaskosak, és a csúcsuk kihajló. Levelei 6-10 cm hosszúak, középtájon a legszélesebbek – kb. 4 cm – a csúcsuk hirtelen kihegyesedik, szélük gyengén csipkés. A levél színe sötétzöld, a fonák molyhos. A füzek kétlaki növények, azaz egyedeik vagy csak nő-, vagy csak hímivarú virágzatokat, barkákat fejlesztenek. Virágaik illatosak, bennük nektáriumok találhatóak. A nektár és az illat csalogatja a megporzást végző rovarokat, ezért nagyon fontos kora tavaszi táplálékforrást jelentenek. A kecskefűz már a tél végén ill. kora tavasszal virágzik. Porzós barkái különösen szépek bársonyos, ezüstös megjelenésükkel. Májusban érnek a toktermésekben a nagyon apró magvak, melyek hosszú, fehér repítőszőrök segítségével, széllel terjednek.

Gyors növekedésű, de rövid életű faj. Csak nagyon kedvező viszonyok között éri el a 60 éves kort.

Eurázsiában nagy területen honos, dombvidékeken és a középhegységekben, a lomblevelű erdők zónájában. A hőmérsékleti szélsőségeket jól elviseli. A legkülönbözőbb talajtípusokon megél, ha azok nem levegőtlenek, nem túl vizesek, és elegendő ásványi anyagot tartalmaznak. Csak laza árnyékot visel el, ezért inkább a zárt állományok szegélyén, utak mentén, tisztásokon találkozunk vele.

Fája ugyan cellulózgyártásra alkalmas, de csekély mennyisége miatt felhasználása elenyésző. Ökológiai jelentősége sokkal nagyobb. Vágásterületeken gyorsan megtelepszik, és árnyékolásával, bőséges, könnyen bomló lombjával segíti az értékesebb fajok felnövekedését. Hajtásai a nagyvadak számára a téli időszakban táplálékot jelentenek. Már volt szó róla mint korai rovarlegelőről. Fakadó barkáit vágják, Húsvét körül igen keresettek.

Jó tulajdonságai ellenére az alapfajt ritkán alkalmazzák. Időnként meddőhányók rekultiválásakor ültetik. Kiskertekben fajtáival találkozunk. Magas törzsre oltva, csüngő ágú, kisméretű szomorú faként több fajta közül is választhatunk. ’Kilmarnock’, ’Pendula’ ill. ’Weeping Sally’ néven vásárolhatóak meg a kertészeti árudákban. Kis méretük miatt edényes növényként is nevelhetőek.