2010-ben hazánkban ez a fa lett az év fája. 30-35 m magas, egyenes törzsű, eleinte kúpos majd széles tojásdad koronájú fa. Gyakran több törzset nevel. Gyökérzete terjedelmes. Ágai meredeken felfelé törnek, gyakori a villás ágelágazás. Kérge eleinte világosszürke, sima, idős korában sötétebbé és sekélyen repedezetté válik. Hajtásai zöldes színűek, eleinte sűrűn csillagszőrösek. Kerekded levelei 7-12 cm hosszúak és nagyjából ugyanilyen szélesek, válluk szíves vagy ferde. A levélcsúcs hegyes, a levelek széle fűrészes. A levelek fonákja a csillagszőrök miatt ezüstszínű, innen származik a faj neve is. Az érzugokban viszont nem találunk szőrpamacsokat, mint a másik két faj esetében. Levelei ősszel szép sárgára színeződnek. Virágai a nálunk élő hársak közül utoljára nyílnak, július elején kezdődik nyílásuk. 6-10 virág tömörül egy-egy álernyőben. A virágzat tengelye a murvalevéllel félig összenőtt. Hasonlóan intenzív és finom illatú, mint a kislevelű és a nagylevelű hárs. A toktermés gömbölyű, vastag falú, molyhos felületű. A terméseket a szél terjeszti, a murvalevelek szolgálnak repítőkészülékként.

Gyors növekedésű faj, élettartama azonban lényegesen rövidebb, mint a kis- és nagylevelű hársé. Az ezüsthársak között ritkán találni 100 évnél idősebb egyedeket.

Dél-Európában és Kis-Ázsiában honos. Magyarországon a Balaton vonalától délre ill. a Nyírség déli részén él vadon. A gyertyános tölgyesek és a bükkösök egyik elegyfája.

Elterjedési területe mutatja a faj melegigényét. Tűri a légszárazságot, ebben a fiatal hajtások és a levelek szőrözöttsége segíti. Tűri a száraz talajokat, de az üde, mélyrétegű talajokon fejlődik legszebben. Bár fiatalon jó árnyéktűrő, később fényigénye megnő.

Faanyaga értékes, széles körben felhasználható. Finom és egyenletes szöveti szerkezetű, jól faragható fájából a középkorban templomi szobrokat faragtak. Fája hajlítható, esztergálható, szépen csiszolható, nem vetemedik. Készítenek belőle bútorokat, furnért, rétegelt lemezt, facipőt, rajztáblát, vonalzót, ládákat. Fiatal vesszői alkalmasak kosárfonásra, szenesített fája pedig kiváló rajzszén. Rostos háncsából évszázadokig kosár-, szőnyeg- és kötélfonásra szolgált.

A nyár derekán biztosít kiváló méhlegelőt, és a hársak közül ez adja a legnagyobb mézhozamot. Virágaiból azonban ne főzzünk gyógyteát, mert a virágokat is borító csillagszőrök allergiás reakciót válthatnak ki!

Kertészeti jelentősége is nagy. Ez a faj tűri legjobban a városi körülményeket, a légszárazságot. A takácsatka sem károsítja. Az utak sózására viszont érzékeny.

Melegebb területeken is ültethető. Parkfaként az 1700-as évektől kezdődően ültetik.

Nagyon sok magyar nemesítésű fajtája van. ’Bori’ nevű fajtája gömb koronájú, sorfának kiválóan alkalmas. Hasonló a ’Teri’ fajta, tojásdad koronával, 15-20 méteres magasságával. Szelestén, az arborétumban találtak egy gyönyörű, szabályos, tömött koronájú példányt. Erről szaporították a világszerte ismert ’Szeleste’ fajtát, amelynek ágai mereven felfelé törnek, a korona fiatalon kúpos, később tojásdad, nagy leveleinek fonákja ezüstös-fehér. Magassága eléri a 30 métert. Nagy terekben szoliternek, de széles utak mentén útsorfának ültethető. A ’Zentai Ezüst’ koronája karcsúbb, eleinte oszlopos, majd karcsú kúp formájú.

Holland szelekcióból származik a ’Brabant’. 25-30 méteres magasságot elérő, szabályos koronafelépítéssel. Ágai ferdén felfelé nőnek, tömött kúpkoronát képezve. Kiváló park- és útsorfa.