Tudományos neve Pyrus pyraster. A rózsafélék családjába (Rosaceae) tartozik.
Magassága a15 métert ritkán haladja meg, csak nagyon jó élőhelyen éri el a 20 (-25) métert. Törzse legtöbbször görbe, enyhén hajlott. Koronája szabad állásban gömbölyded, zárt állásban felfelé törő, kúpos. Az idősebb egyedek kérge vastag, repedezett, sötét barnás-szürkés színű. Hajtásai barnák, fénylőek, hajtásrendszere erősen tövises. A tojásdad levelek 3-7 cm hosszúságúak, rövid csúcsúak, szélük finoman fűrészes. A levéllemez vastag, bőrszerű tapintású, fényes. Levélnyele a levéllemezzel egyező vagy azt meghaladó hosszúságú. Virágai áprilisban nyílnak, sátorozó fürtvirágzatban. A virágok kb. 4 cm szélességűek, fehérek, kellemetlen szagúak. A termések 2-4 cm átmérőjű, gömbölyded, barnássárga körtécskék, melyeknek íze egyedtől függően erősen eltérő, kellemes ízűtől a nagyon fanyarig változhat. Szeptemberben érnek, szotyósodnak.
Fiatalon gyorsan növő faj, de magassági növekedését hamar befejezi. Hosszú életű, 200 évet is megérhet.
Európa melegebb területein valamint Kis-Ázsiában honos faj. Sík- és dombvidékeken él, de a meleg mediterrán területeken a hegyvidékre is felhúzódik. Hazánkban az alföldektől a középhegységekig mindenütt előfordul, főként melegebb kitettségben. Keményfa ligeterdőktől a karsztbokorerdőkig sokféle társulásban találkozhatunk vele.
Termőhelyi igényeiben döntő meleg- és fényigénye. Napfényes, meleg nyarú területeket kedvel. Jól tűri a téli nagy hidegeket, és nagyon jól viseli a nyári tartós szárazságot. Kedveli az enyhén meszes talajokat. Legtöbbször vályog-, lösz- ill. homoktalajokon fordul elő, de megtaláljuk enyhén szikes, kötött talajokon is. Fiatalon ugyan tűri a félárnyékot, de idősebb korban kifejezetten fényigényes. Zárt koronaszintű társulásokban az erdőszélekre szorul.
Fája finom szöveti szerkezetű, nem hasad, jól faragható és esztergályozható. A faszobrászok nagyon kedvelik. Keresett bútoripari alapanyag is. Kültéri felhasználásra nem alkalmas.
Ökológiai jelentősége is nagyon nagy. A vadalma mellett ez a leggyakoribb erdei gyümölcsfa. Gyümölcse fontos vadtáplálék, koronája az énekesmadarak számára kiváló fészkelőhely. Száraz termőhelyeken növeli a társulások fajgazdagságát. Gyümölcse emberi fogyasztásra is alkalmas. Frissen, aszalva, lének kipréselve vagy pálinkának elkészítve fogyasztható. Nemesített körtefajtáink egyik szülőfaja.
Csemetéjét gyümölcsfák alanyaként is használják. Ültethető mezővédő erdősávokba, erdősávok lezárására, enyhén szikes területek fásítására.
Felhasználása a kertészetben egyelőre jelentéktelen mértékű, mivel tövises koronája nehezen kezelhető, és ritkás gyökérrendszere rosszul tűri az átültetést. Értékei miatt azonban a szakemberek már foglalkoznak díszkertészeti szelekciójával.