Tudományos neve Mahonia aquifolium. A borbolyafélék családjába (Berberidaceae) tartozik.

A Mahonia nemzetség fajainak páratlanul szárnyasan összetett, örökzöld leveleik vannak. Levélkéik fogazott szélűek, kissé szúrósak. Virágaik felépítése tükrözi a borbolyákkal való rokonságot, a porzók mozgása is ugyanúgy megfigyelhető. Terméseik szintén bogyótermések.

A fajok egy része Észak-Amerikából, másik része Kelet-Ázsiából származik. Az észak-amerikai fajok a mi klímánkhoz hasonló körülmények között élnek, ezért hazai viszonyainkat jól tűrik.

A kerti mahónia 1-1,5 m magas, ritkás ágú cserje. A vesszők vastagok, mereven felfelé nőnek. A levelek 5-9 levélkéből állnak, bőrnemű tapintásúak, örökzöldek, fényesek, télre megvörösödnek. A sárga színű, jellegzetes illatú virágok kb. 10 cm-es felálló fürtökben nyílnak áprilisban. Termése borsó nagyságú, kékesfekete, hamvas felületű bogyó, amely nyersen kissé mérgező.

A növény Észak-Amerika nyugati részén őshonos. Klímánkat nagyon jól tűri, edzett, igénytelen, nagyon könnyen termeszthető és tartható cserje. Talajokban nem válogat, szinte minden talajon megél. A városi klímát is jól tűri. Hátránya, hogy lisztharmatra és rozsdabetegségre érzékeny. A félárnyékos körülményeket kedveli.

Hazánkba a 19. században került be, amikor - és azóta is - parkokban, kertekben, temetőkben nagy mennyiségben ültették. Sok helyen ki is vadult. Nyírott és nyíratlan sövénynek, talajtakarónak alkalmas. Lombja a koszorúkötészetben keresett.

Manapság ivartalanul szaporított fajtáit ültetik inkább. A magról szaporított állományokkal szemben ezeknek előnyük az egyöntetű megjelenés, gazdagabb virágzás, dúsabb termésdísz és esetenként a gombabetegségekkel szemben mutatott tolerancia.

Az ’Apollo’ fajta széles bokrot fejlesz, és csak 60-70 cm magasságot ér el. Levelei jóval nagyobbak, mint az alapfaj levelei, télen barnásvörösek lesznek. Lényegesen dúsabban nyílik annál. Kiváló talajtakaró. A magyar menesítésű ’Hillary’ fajta valamivel magasabb, egy méter körüli magasságot ér el. Töve gyengén terjed. Nagyon szép vöröses színnel fakad, később kizöldül. Dúsan virágzik és terem. Gombabetegségekre sokkal kevésbé fogékony, mint az alapfaj. Szintén kiváló talajtakaró. A kerti és a terjedő tövű kúszó mahónia keresztezésből származik a ’Pamina’ fajta, amely kb. 80 cm magasságú, széles bokrot fejleszt, tarackjaival terjed. Gazdagon virágzik, sok termést hoz, dekoratív, jó talajtakaró. Lisztharmatra nem érzékeny.