Tudományos neve Sorbus aria. A rózsafélék családjához (Rosaceae) tartozik.
6-12 m magasságot elérő fa. Törzse egyenes, gyakran több törzsű bokorfaként fejlődik. Nagyon gyenge élőhelyen cserjetermetű marad. Gyökérrendszere terjedelmes, a talajban mélyre hatoló. Kérge fiatalon sötétszürke, sima, idős korában repedezik. Koronája széles kúp alakú. Lombozata tömött. Levelei elliptikusak, 10-14 cm hosszúak, szélük kétszeresen fűrészes. A fiatal levelek eleinte színükön is fehéren molyhosak, ez később lekopaszodik, és a levél sötétzöld színű lesz. A fonákon a molyhosság végig megmarad. Alig 1,5 cm átmérőjű krémfehér virágai bugákban nyílnak május folyamán. Termései kissé megnyúltak, kb. 1,5 cm hosszúak, éretten piros alapon fehéren pontozottak. Lisztes húsuk fanyar ízű. A fanyarság kicsit enyhül, mikor a dér megcsípi a gyümölcsöket. Az első fagyos éjszakák után a terméshús szotyósodik, a termések színe sötétvörösre változik. Szeptemberben érnek, de sokáig fent maradnak a fán, mert a madarak és kisemlősök csak a dércsípte gyümölcsöket fogyasztják.
Lassan növő, hosszú életű faj, amely 120-150 évig is élhet.
Elterjedési területe tagolt, nem egybefüggő. Északnyugat-Afrikában valamint Európa nagy részén megtalálható, kivéve Skandináviát és a kelet-európai sík területeket. Hazánkban is honos. Szurdokerdőkben, mészkedvelő tölgyesekben találkozhatunk vele, főként az Északi-középhegységben, de él a Budai-hegységben, a Gerecsében, a Vértesben, a Bakonyban, Sopron ill. Kőszeg környékén is. Védett növény!
Melegkedvelő faj, de a téli nagy hidegeket is elviseli. Igényli a nyár eleji csapadékot, és a meleg, hosszú vegetációs időszakot. Meszes és enyhén savanyú talajon is megtalálható. Száraz, termőhelyeken is él, a tartós szárazságot jól tűri. Kifejezetten fényigényes. Emiatt főleg sziklaerdőkben, ritkás koronaszintű tölgyesekben vagy cserjésekben találjuk meg. Zártabb társulásokban legfeljebb a széleken telepszik meg.
Kis termete és lassú növekedése miatt faipari jelentősége nincs. Ökológiai szerepe viszont jelentős. Mivel gyökérzete mélyre hatoló, terjedelmes, jól megköti a meredek hegyoldalak talaját. Bőséges, könnyen bomló lombja kedvezően hat a talaj tápanyagforgalmára. Szárazságtűrése miatt olyan területeken is megél, ahonnan igényesebb fafajok kiszorulnak. Gyümölcse madaraknak, kisemlősöknek szolgál táplálékul. A termés – mint a legtöbb berkenyénél – kissé mérgező, de méreganyaga hő hatására lebomlik. Emiatt éhínségek idején megszárított terméshúsából lisztet őröltek, kenyeret sütöttek belőle.
Díszfaként nagyon kedvelt, bár tűzelhalásra való fogékonysága miatt felhasználása korlátozott. A szárazságot jól tűri, de a városi szennyezett levegőre érzékeny, ilyen helyekre nem való. Megfelelő területen viszont utcák fásítására, parkokba, kertekbe alkalmas. A magyar nemesítésű ’Favorit’ fajta oszlopos, keskeny koronát fejleszt, kis utcák fásítására is használható. Előnye, hogy tűzelhalással szemben ellenállóbb, mint a nyugat-európai fajták.