Tudományos neve Alnus glutinosa. Sokan enyves égerként is ismerik. A nyírfélék családjához (Betulaceae) tartozik.
20-25 m magas fa. Törzse egyenes, a koronában is követhető, alul gyökérterpeszes. Gyakran előfordul, hogy a törzs az alapjánál elágazik. Kérge fényes, zöldesbarna, majd idős korában sötét árnyalatúvá és repedezetté válik. A korona tömött, fiatalon kúpos, később szétterül, gömbölyűbb, tojásdad formájú lesz. Rügyei érdekes alakulásúak. Megnyúltak, nyélen ülők, csúcsuk tompa, színük feltűnően lilás. A rügyek és a fiatal hajtások ragadósak, enyvesek, a faj neve innen származik. Az 5-10 cm hosszú levelek kerekdedek, sötétzöldek, a csúcs gyakran kicsípett. A levélszél kétszeresen fűrészes. A levelek zölden hullanak le. A virágrügyek már télen is láthatóak az előző évi termések mellett. Virágzása március második felében kezdődik. Kb. 2cm-es tobozszerű terméságazatai először zöldek, az érés során barnává majd feketévé változnak. Ezekben fejlődnek az apró, repítőhártyás makkocskák, melyek az őszre megérő termésekből a tél folyamán hullanak ki. A „tobozkák” ezután is még hosszú ideig fent maradnak.
Nagyon gyorsan fejlődő, de rövid életű fa. Nálunk 80-100 éves kort érnek el.
Európában általános, csak a legészakibb területekről hiányzik. Megtalálható Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban is. Előfordulását a talaj víztartalma határozza meg. Csak állandóan nedves, ásványi tápanyagokban gazdag, semleges vagy enyhén savanyú talajokon él meg. Érdekessége, hogy gyökerein a levegő N-tartalmát megkötő sugárgombák élnek. Mivel oxigénigényes, a mozgó vízzel történő elárasztást tűri, ha az nem jár nagy vízszintingadozással. A hőmérsékleti szélsőségeket jól viseli. Fényigénye nagy, legfeljebb fiatalon viseli el a laza árnyékolást. Patakok, kisebb folyók partján, síkvidéki égerlápokban, ligeterdőkben él, egyéb fajokkal elegyesen vagy tiszta populációkban.
Fája finom szöveti szerkezetű, könnyen megmunkálható. Fontos alapanyag az írószergyártásban. Faanyaga szép pirosas színű, emiatt a bútorgyártásban is kedvelt. Nyitott kandallók tüzelőanyagaként is keresett, mert nagyon kevés füstje keletkezik. Ökológiailag is jelentős, mert a hűvös, nedves termőhelyek egyik elsőként megjelenő fás növénye. Árnyékolásával védi, könnyen bomló lombjával javítja talaját, a sugárgombákkal való együttélése miatt N-ben is gazdagítja azt.
Parkokban, kertekben nagyon ritkán ütetik. ’Imperialis’ fajtája nagy bokorrá vagy 6-8 méteres fácskává nő. Levelei az alapfajénál kisebbek, keskeny szeletekből állnak, mélyen bemetszettek. Szintén szeldelt levelű a középmagas fává növő ’Laciniata’, de a szeletek szélesebbek.