20-30 m magasra megnövő, szabályos, terebélyes koronájú fa. Gyökérzete mélyrehatoló, terjedelmes. Törzse hengeres, vastag, egyes egyedek törzsátmérője a másfél métert is elérheti. A törzs általában a koronában is jól követhető. Erős vázágakat képez. A kéreg vörösesbarna, fényes, jellegzetesen vízszintes szalagokban válik le. A csíkokban felgöngyölődő és leváló kéregdarabokon kívül világos paraszemölcsök is látványossá teszik a törzset. Rügyei szintén barnák, fényesek. Alakjuk tojásdad, csúcsuk hegyes, a rügypikkelyek kissé enyvesek. A duzzadt, általában csoportosan álló virágrügyek jól megkülönböztethetőek a hajtásrügyektől. Levelei elliptikusak, 8-15 cm hosszúságúak, szélük fogazott. A levéllemez tövében, a levélnyélen két, szabad szemmel is látható vörös színű mirigyszemölcs látható. A levelek kissé csüngőek. Őszi színük csodálatosan szép, sárgából pirosra változó. Virágzása megkapó látványt nyújt. Az ernyőszerű csomókban nyíló fehér virágok a lombfakadással egyidőben, április második felében jelennek meg. Gazdag nektár- és virágportermelésükkel a rovarok számára fontos táplálékforrást jelentenek. Termései 1 – 2 cm átmérőjű, éretten piros vagy feketéspiros csonthéjas termések. Ízük változó, édes és fanyar gyümölcsű is lehet. A madarak és az egyéb erdei állatok nagyon szívesen fogyasztják.

Különösen fiatalon gyors növekedésű faj. Élettartama rövid, kb.80 év.

Közép-Európában, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban és Észak-Afrikában honos faj. Mivel nagyon régen termesztésbe vonták, elterjedésének természetes határai nehezen állapíthatóak meg. Középhegységeinkben és a Dunántúli-dombság területén gyakori, az alföldjeinknek csak a peremvidékein található meg. Nálunk a gyertyános tölgyesek egyik jellemző elegyfaja, de megtalálhatjuk esetenként bükkösökben, szikla- és szurdokerdőkben is.

Nagy elterjedési területe miatt morfológiailag is változatos. Komoly eltéréseket találhatunk az egyes populációk között a levelek nagyságában, a termések méretében, színében, ízében.

Sík- és hegyvidékeken egyaránt megtalálható, ott, ahol a klíma kiegyenlített. Kedveli az üde termőhelyeket, de rövidebb ideig tartó szárazságot elvisel. A magas talajvizű területeket elkerüli. Legjobban mélyrétegű, tápanyagokban gazdag, kötött, enyhén meszes, nyáron nem túlságosan felmelegedő talajokon fejlődik. Megél száraz, törmelékes talajon is, de ott nagyon rövid életű és fejlődése vontatott. Fiatal egyedei még tűrik az árnyékolást, később kimondottan fényigényes.

Fája a bútoripar értékes alapanyaga. Faanyaga finom szöveti felépítésű, barnáspiros színű, rajzolata nagyon szép. Könnyen megmunkálható, tartós, nem reped. Jó tulajdonságai miatt az egyik legkeresettebb fa. Mint az egyik leggyakoribb vadgyümölcs, hozzájárul a lomberdők fajgazdagságához. Termése fontos madártáplálék, virágai a rovarokat táplálják. Lombja könnyen bomlik, kedvezően hat a talaj tápanyagforgalmára. Gyümölcsét régebben gyűjtötték, nyersen és süteményekben is felhasználták, bort, pálinkát készítettek belőle, vagy aszalták. Termesztett cseresznyefajtáink őse.

Tavaszi virágdíszével, piros terméseivel, őszi gyönyörű lombszínével, látványos kérgével az egyik legszebb erdei fa.

Extenzív zöldfelületeken és erdősávokban telepítik, időnként útfásításra is használják. ’Plena’ fajtája Angliából származik, az 1700-as évektől ismert. 10-12 m magasra nő, eleinte kúpos koronája később gömbölyű lesz. Fő díszét 3 cm átmérőjű, hófehér, telt virágai jelentik. Termést nem hoz. Parkokba szoliternek vagy szélesebb utak fásítására ültetik.