Általában 8-10 m magas kis fa, esetenként cserje, amely csak nagyon kedvező termőhelyen éri el a 20 méteres magasságot. Gyökérzete a talaj felszíni rétegeit hálózza be, nagyon dúsan elágazó. Törzse általában szabálytalan, görbe, rövid. Kérge sötétebb vagy világosabb szürke, sokáig sima marad, idősebb korában válik repedezetté. Megsértett kérgéből cukros nedv szivárog, amely a levegőn gyantaszerűen megszilárdul. Ez a „manna”, melyről a faj a „mannakőris” nevet kapta. Koronája fiatalon laza és kúpos, később besűrűsödik és gömbölyű lesz. Rügyei szürkék, néha vörhenyesek, molyhosak. A csúcsrügy nagy, az oldalrügyek kisebbek. A levelek 15-20 cm hosszúságúak, 5-9 - leggyakrabban 7 - levélkéből állnak. A levélkék tojásdadok, hegyes csúcsúak, a levélszél fűrészes. A levéllemezek bőrneműek. Őszi levélszíneződése nagyon szép, a levelek sárgára vagy lilásvörösre színeződnek, sokáig a fán maradnak. Krémfehér, kellemes illatú virágai nagy bugákban nyílnak a hajtások végén, május első felében. 2-3 cm hosszú, keskeny, bőrnemű repítőszárnnyal rendelkező lependék termései októberben érnek. Az éretten barnás színű termések nagy csomókban fejlődnek.

Bár élete első két évtizedében - kedvező helyen - intenzíven növekszik, magassági növekedése hamar leáll. Közép-Európában, így hazánkban is általában 8-10 méteres magasságúra nő, átmérője mellmagasságban kb. 30 cm, élettartama rövid, 80-100 év. A számára sokkal kedvezőbb dél-európai területeken 20 méterre is megnő.

A virágos kőris Dél- és Kelet Európa mediterrán régióiban és Kis-Ázsiában honos. Északi elterjedési határát nálunk éri el. Az elterjedési terület délebbi részein 1500 m tengerszint feletti magasságig találjuk meg. Nálunk a középhegységekben 560 m magasságig él. Gyakori a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Balaton-felvidéken és a Dunántúli-középhegységben, jóval ritkább az Északi-középhegységben ill. a dombvidékeken, és hiányzik az Alföldön. Nálunk a molyhos és a cseres tölgyesek, valamint a karsztbokorerdők tipikus faja.

Mediterrán származásánál fogva melegigényes faj. Emiatt az elterjedési terület északi részén leggyakrabban meleg, déli kitettségben található meg. Szárazságtűrése kiemelkedő. Meszes és enyhén savanyú talajokon egyaránt megél, ha az laza, jól szellőzik. Bár fiatalon bírja a félárnyékot, idősebb korában kifejezetten fényigényessé válik.

Faanyaga, mint a többi kőrisé, értékes. Kis méretei és kedvezőtlen alakja miatt azonban ipari felhasználása alárendelt jelentőségű. Régebben a bognáripar hasznosította, Dél-Európában ma is szőlőkaróként alkalmazzák. Leggyakrabban tűzifaként értékesítik. Kiváló viszont kopár területek erdősítésére, mert magról és sarjról is könnyen újul, és rendkívül szárazságtűrő. A légszennyezettséget tűri, ezért ipari területek véderdőinek telepítésére alkalmas.

Olaszországban mannacukor előállítására telepítik. 10-15 éves kor után a fák kérgét rendszeresen megsértik. A kifolyó cukros lé a mannacukron (mannit) kívül más hatóanyagokat is tartalmaz. A gyógyászatban és az édesiparban használják fel.

Tűrőképessége, szép virágdísze és őszi lombszíneződése miatt díszfaként is kedvelt. A száraz, meleg városi klímát és a légszennyezettséget kiválóan tűri. Ültethető parkokba, kertekbe és útsorfának is. Fajtái közül kitűnik szép, sűrű, szabályos gömbkoronájával a magyar származású ’Mecsek’ fajta. Mindössze 5-6 m magasra nő, ezért kiskertekbe ill. légvezetékek alá is ültethető. Szükség esetén erősen visszavágható. Az ’Arie Peters’ fajta 10-15 m magas, eleinte keskeny, idővel szélesebb koronájú, igen gazdagon virágzó fajta. Parkok, széles utak hálás, dekoratív fája. Az ’Obelisk’ 10-12 m magasra növő, karcsú oszlop koronájú fajta, amely keskeny utcák fásítására használható.