Tudományos neve Quercus robur. A bükkfafélék családjába (Fagaceae) tartozik.
30-35 m magasra növő, őshonos fafajunk. Szabad állásban törzse zömök, közel a talajhoz elágazik, vastag ágakat képez. Koronája szabálytalan, terebélyes. Állományban törzse nyúlánk, koronája felfelé törő. Kérge fiatalon sima, idős korában vastag, kemény, sötétbarna, durván repedezett.
Zömök, kerekded rügyei közül a csúcsrügy nagy, a hónaljrügyek kisebbek, karcsúbbak. Levelei rövid nyelűek, szinte ülnek. 8-15 cm hosszúak, mélyen karéjosak, mindkét oldalon 4-6 ép szélű, lekerekített csúcsú karéjjal, melyek közül a legalsó „fülecskét” (cimpát) alkot. Ősszel sárgára majd barnára színeződnek. Leveleinek egy része elszáradva is a fán marad, és csak tavasszal hullik le. Makktermései hosszú kocsányon kettesével-négyesével fejlődnek. A növény neve (kocsányos) is erre utal.
A makk 2-3,5 cm hosszúságú, sima felületű, hosszúkás alakú. A kupacs csésze alakú, benne kb. negyedéig ül a makk.
Morfológiáját és élettanát tekintve rendkívül változékony faj.
Lassú növekedésű, nagyon hosszú életű fa. 200-300 éves példányokkal az országban többfelé találkozhatunk. Héderváron él hazánk legidősebb kocsányos tölgy fája, életkorát 700 évesre becsülik. 2006-ig a mintegy ezer évesnek tartott zsennyei tölgy birtokolta ezt a címet, de egy vihar akkor elpusztította.
A faj Európa mérsékelt égövi területein él vadon. Legnagyobb tömegben a Duna, a Dráva és a Száva mentén és az európai erdőssztyepp területeken található meg, főként síkságokon és az alacsony dombvidékeken. Hegyvidékeken - számára megfelelő helyen - 600 m magasságig találkozhatunk vele. Hazánkban mindenütt előfordul, de összefüggő állományai a Duna, a Tisza és a Dráva mentén élnek.
Optimális fejlődéséhez megkívánja a nyári meleget. A nagy téli hideget is elviseli, de fiatal hajtásait a késő tavaszi fagyok komolyan károsíthatják. Mélyrétegű, jó tápanyag-ellátottságú és jó vízgazdálkodású talajokon fejlődik szépen. A mozgó vízzel történő rövidebb ideig tartó elárasztásokat még vegetációban is elviseli. Bár a fiatal növény árnyéktűrő, később kimondottan fényigényes faj.
Gazdasági jelentősége régebben szinte felbecsülhetetlen volt. Hajók, hidak, lakóházak építésénél, hordók készítésének alapanyagát adta. Makkját disznókondák őszi takarmányozására használták.
A hibamentes, méretes anyagból minőségi fűrészárut, bútorlécet és borosdongát gyártanak. Kiegészítő termék a parkettafríz és a bányadeszka. a bútoriparban felhasználják tömörfaként és furnér formájában. Fontos felhasználási területe a belsőépítészet, a küszöb-, lépcső- és parkettagyártás. Fűrészelt és hasított donga formájában hordók és kádak alapanyaga. A vékonyabb fából oszlopokat, karókat készítenek. Felhasználja a forgács- és farostlemezgyártás. Fontos fafaj a váltótalpfák gyártásában. Értékes tüzifa. (Forrás: Molnár S.:faanyagismerettan c. könyve)
A kocsányos tölgyesek ökológiailag is a legértékesebb állományok közé tartoznak. Stabil, nagyon változatos élővilágú társulások ezek, rendkívül gazdag rovar- és madárvilággal.
A kocsányos tölgy nagyobb kertek, parkok értékes, szép díszt adó fája. Oszlopos koronájú fajtája, az un. tornyos tölgy (piramistölgy) már az 1800-as évek közepétől ismert. Koronája sokkal karcsúbb, mint az alapfajé, mert ágai mereven felfelé törnek. Emiatt megfelelő termőhelyen útfásításra is alkalmas.