Tudományos neve Pseudotsuga menziesii. A fenyőfélék családjába (Abietaceae) tartozik.
Észak-Amerika nyugati területein honos, kb. 3000 km hosszúságban.
Növekedése nagyon gyors. Kimondottan hosszú életű, gyakoriak az 500-700 éves példányok.
A hatalmas elterjedési területen belül – az ökológiai viszonyokak megfelelően - két változatát különítik el a botanikusok. A zöld duglász magasabb termetű, koronája szélesebb, tűi lágyak, élénkzöldek. Ez az igényesebb változat, amely a tengerparti részeken honos. Ez magyarázza, hogy kiegyenlített hőmérsékleti viszonyokat, csapadékos, párás klímát, mély termőrétegű, mészmentes, jó talajt kíván. A kék duglász a Sziklás-hegységben, kontinentális klímában él. Alacsonyabbra nő, növekedése lassabb, koronája keskenyebb. Tűlevelei valamivel rövidebbek, mint a zöld duglászfenyőé, vastagabbak, merevebbek annál. Színük a viaszbevonat miatt szürkészöld, dekoratív. Bár legjobban ez is jó vízellátottságú talajokon nő, elviseli a szárazabb viszonyokat is. Megbízhatóan télálló. Hazai klímánkba ez a változat való.
Erdőgazdasági szempontból igen értékes fa. Faanyaga keresett, jó minőségű, fatömeghozama kiugróan jó. Kedvező tulajdonságai miatt eredeti hazáján kívül is egyre többet telepítenek ott, ahol erre a klíma- és talajadottságok megfelelőek. Hazánkban a Zempléni-hegységben és a Dunántúl délnyugati részén vannak kisebb állományai. Nagyobb kertekben, parkokban kedvelt díszfa, főként a kék változata.
Létezik kis kertekbe is ültethető fajtája, a csupán 3 m magasságúra növő, lapított gömb alakú ’Flecheri’, melynek levelei szürkéskékek, puhák.