Tudományos neve Berberis juliannae. A borbolya félék családjához (Berberidacea) tartozik.

2,5 – 3 m magasságú, terebélyes bokrot képez. Mint nemzetségének többi képviselője, ez a növény is erősen tövises. Leveleinek tövében nagy, 3-4 cm-es, hármas töviseket találunk. Az örökzöld levelek 5-10 cm hosszúak, lándzsásak, fényesek, szélük fogazott, szúrós. Leveleinek egy része télire megvörösödik. Kb. 1 cm átmérőjű virágai aranysárgák, virágzatot alkotnak, májusban nyílnak, jellegzetes illatúak. A borbolyafélék családjára jellemző, hogy a porzók tövét finoman megérintve, a porzók hirtelen, szabad szemmel is láthatóan befelé csapódnak. Magyarázata az, hogy a virágport ill. nektárt kereső rovarok mozgásuk közben hozzáérnek a porzó tövéhez is, amely erre reagálva a virágport fejükre keni. Bogyótermései 1 cm hosszúak, megnyúltak, éretten feketéskékek, felületük hamvas.

Közép-Kínában honos faj, amely a mi klímánkat is kiválóan tűri. Igénytelensége, edzettsége és szépsége miatt gyakran ültetett cserje. Szárazságtűrő, napra és árnyékba egyaránt ültethető. Szélsőséges talajok kivételével mindenütt megél. Elviseli a levegő szennyezettségét, az alacsony páratartalmat is. Erős tövisei miatt ritkán tapossák ki, ezért városokban kiválóan alkalmazható kertrészek hatékony lezárására. Nyírott és nyíratlan sövényként egyaránt telepíthető, de dekoratív megjelenése miatt szoliterként is megállja a helyét.