15-20, esetleg 25 méter magasságú, nagyon szép, szabályos alakú fa. Törzse egyenes, hengeres, általában a koronán átmenő. Koronája főleg fiatal korában nagyon szabályos, kúp vagy tojásdad alakú. Szabad állásban még idősebb korában is tövéig ágas. Kérge világosszürke, vastag, már a kétéves részek is parásodnak. A vastag kéreg védi a törzset a fagyrepedéstől. Levelei széles tojásdadok, kissé karéjosak, válluk szíves, hegyes csúcsúak. A levélszél kétszeresen fűrészes. Ősszel szép sárgára színeződnek. A porzós barkák már előző kialakulnak. Tél végén, február-márciusban virágzik. Ekkor a barkák mintegy 10 cm hosszúra megnyúlnak. A nőivarú virágok a rügyekben rejtve maradnak, virágzáskor a rügypikkelyek közül csak a piros színű bibefonalak látszanak ki. Termései makktermések, melyek mélyen hasogatott kupacslevelek között ül. A makktermések 3-8-as csoportokban fejlődnek, nyár végén - ősz elején érnek. A mogyorófélék között ennek a fajnak legnagyobb az olajtartalma. Ezen kívül sok fehérjét, ásványi anyagot és vitamint tartalmaz.

Gyors növekedésű fafaj, amely 200 éves kort is megérhet.

Délkelet-Európában, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban és észak-Iránban honos, dombvidékeken és a hegységek alacsonyabb részein. Magyarországon telepített faj. Származásából adódóan melegigényes. Szárazságtűrése közepes. A gyengébb termőképességű talajokon is jól fejlődik. A nem túl szennyezett városi levegőt elviseli. Napos termőhelyet igényel.

Faanyaga értékes, ám napjainkban mégis alig használják. Régebben értékes bútorok megbecsült alapanyaga volt. A kereskedelem „rózsafa” néven ismeri. A fiatalabb fák faanyagának színe rózsaszín, az idősebbeké barna, rajzolata nagyon szép. Faragásra is kiváló. A belsőépítészetben szép megjelenése miatt falburkolásra használják.

Értékes termése élelmiszeripari alapanyag. Mogyoróvajat, mogyorókrémet gyártanak belőle, süteményeket ízesítenek vele, de csokoládéba is beleteszik. Ha a „levantei mogyoró”-ról hallunk, erre a növényre kell gondolnunk.

Díszfaként nagyon gyakran találkozhatunk vele. Mivel idős korában is tövétől ágas, szabályos alakulású, megfelelően nagy terekben igen dekoratív. Alkalmazzák útsorfának is, ilyenkor törzsét feltisztítják.

Ma fajtái is vannak már. A ’Granat’ középmagas, laza koronájú fajta, melynek levélszíne adja fő díszértékét. A levelek kihajtáskor sötétpirosak, később a levél színe sötétzöldre változik, a levél fonáka és a levélnyél megőrzi a piros színt. A ’Terra Red’ fajta habitusa az alapfajéhoz hasonló. Levelei nagyok, barnásvörösek.