Tudományos neve Juniperus virginiana. A ciprusfélék családjához (Cupressaceae) tatozik. 

Kedvező körülmények között 20-25 (-30) m magasságúra megnövő fa. Kedvezőtlen körülmények között inkább csak cserjetermetű marad. Koronája fiatalon karcsúbb, idősebb korára szétterül. Törzse már alacsonyan elágazik, kérge szalagosan leváló, vörösesbarna. Hajtásai vékonyak, a hajtásrendszer sűrű. Levelei kétfélék; fiatalon tűleveleket, később főként pikkelyleveleket képeznek. A tűlevelek háromsorosan fejlődnek, kb. 1 cm hosszúak, szúrósak, a levél színén ezüstös viaszcsík látható. A pikkelylevelek keresztben átellenesen (a hajtáson négy sorban) állnak. Kétlaki faj, tehát egyedei vagy nő- vagy hímivarúak. Mintegy 5 mm átmérőjű húsos tobozbogyója gömb vagy tojásdad alakú. Egy év alatt érik. Éretlenül zöld, éretten feketéskék színű, hamvas.

Lassú növekedésű, 300 évet is megérő faj.

Észak-Amerikából származik, ahol az Atlanti-óceántól a Sziklás-hegységen át a préri-vidékig él, különböző termőhelyeken. Kb. 1400 m tengerszint feletti magasságig hatol fel. Nagy elterjedési területének megfelelően változékony faj.

Nagyon tűrőképes. Szélsőséges termőhelyeken is megtalálható; lápok szegélyén éppúgy megél, mint száraz, sovány homokon és mészköves lejtőkön. Melegkedvelő, ezzel együtt nálunk is télálló. Szárazságtűrése igen jó, a páraszegény levegőt is elviseli. A városi szennyezett levegőt is bírja. Kedvezőtlen körülmények között sem támadja meg a pajzstetű, ellentétben a nálunk honos közönséges borókával. Fényigénye nagy.

Amerikában ipari célokra is felhasználják értékes faanyagát, amely „keleti vörös cédrus” vagy „aromás dérus” néven kerül forgalomba. Finom szöveti szerkezetű, kellemes illatú, barnásvörös fája könnyen faragható, puha, könnyű. Rovarkártevőknek és korhadásnak ellenáll, nagyon tartós. Korhadással szemben még talajjal közvetlenül érintkezve is ellenálló. Régebben hajók és lakóházak építésére, távírópóznák, kerítéslécek gyártására is használták, legfontosabb felhasználási módja azonban a ceruzagyártás volt. Mivel jellegzetes illatát a molyok nem kedvelik, ruhásszekrények belső faanyagaként is kiváló.

Európába az 1600-as években került be. Kiváló faanyaga miatt próbálkoztak ültetvénytelepítéssel is, de a lassú növekedés miatt felhagytak ezekkel a kísérletekkel. Dísznövényként azonban bevált.

Az alapfajt ritkán ültetik, inkább fajtái terjedtek el. 8-10 m magas, sűrű, felfelé álló ágrendszerével zárt oszlopot képez a szürkészöld lombú ’Pseudocupressus’ fajta, amely jól bevált, egészséges, ellenálló. A ’Glauca’ 6 méteres magasságot, 2 méteres szélességet ér el, koronája kúp alakú, tűlevelei acélkékek. Elfekvő növekedésű a ’Grey Owl’ boróka, amely mintegy másfél m magasságú, 3 m szélességű bokorrá fejlődik az évek során. Színe dekoratív, szürkéskék. Gyorsan fejlődik, két méteres magasságot és 6-8 méteres szélességet ér el a ’Tripartita’ fajta. Ágai közel vízszintes állásúak, sűrűek, a lombozat kékeszöld. Tű- és pikkelyleveleket egyaránt fejleszt.