20 - 25 méteres magasságot elérő fa. Gyökérzete szélesen oldalirányba terjed, a felső, kb. félméteres talajrétegeket szövi át. Egyes gyökerei nagyon sok tápanyagot raktároznak, ezt mozgósítva a fa gyorsan regenerálja sérült hajtásrendszerét. Sajnos gyökereiből rengeteg gyökérsarjat képes fejleszteni, így szinte kiirthatatlan. Törzse egyenes, hengeres. Kérge szürke, idősebb korában is sima marad vagy nagyon sekély, hosszirányú, világos repedések tarkítják. Ritkás ágai felfelé törőek, koronája boltozatos, általában szabálytalan. Hajtásai feltűnően vastagok. A levélalapok leválási helye, a levélripacs is igen nagyméretű, lefelé keskenyedő háromszög alakú. Két oldalán szabad szemmel is jól láthatóak az edénynyalábok végződései. Felső szélének közepén található a viszonylag kisméretű, félgömb alakú rügy. Levelei nagyon nagyok lehetnek, hosszúságuk 40-60 cm között változik, de a sarjak levelei az egy métert is elérhetik. A levelek páratlanul szárnyasan összetettek. A levélkék száma 11-25 között változhat, a sarjak levelei 41 levélkéből is állhatnak. A levelek megdörzsölve kellemetlen szagot árasztanak. Július elején virágzik, virágai zöldessárga bugákban nyílnak. A fa kétlaki. Sok nektárt és virágport termel, jó mézelő és rovarlegelő. A nőivarú egyedek nagyon sok, 3-4 cm hosszú, csavarodott szárnyú lependéktermést hoznak. Éretlenül pirosas színűek. A termések szeptemberben érnek, addigra megbarnulnak, télen hullanak le.

A bálványfa rendkívül gyorsan nő, emellett vastagsági növekedése is jelentős. Magról és sarjakról nagyon könnyen újul, szinte kiirthatatlan. A mi éghajlati viszonyaink között nem túl hosszú életű, általában 70-80 évig él. Származási helyén ennek kétszeresét is megérheti.

Hazája Kína és Korea, ahol domb- és hegyvidékeken él, kb. 1000 m tengerszint feletti magasságig. Európába a XVIII. század közepén hozták be, eleinte botanikus kertekbe, parkokba ültették díszfának. Mivel rendkívül alkalmazkodóképes, hamarosan kivadult, és napjainkban már gyomfának számít.

Nagyon tűrőképes faj, leginkább melegigénye szab határt elterjedésének. Nyár elején igényel bőséges csapadékot, egyébként szárazságtűrő. A laza, levegős talajokat kedveli, de csekély tápanyag-mennyiséggel is beéri, így homokos, köves talajokon is jól fejlődik. Sótűrő, enyhén szikes területekre is ültethető. Kiválóan tűri a légszennyezettséget. Fényigénye jelentős, az árnyékolást nem bírja.

Fája puha, cellulóztartalma magas. Faanyaga a farostlemeziparban és a papírgyártásban hasznosítható, de telepítése ellen több dolog is szól. Egyik, hogy állományban - az eddigi tapasztalatok szerint - nem fejlődik megfelelően. A másik fontos ellenérv, hogy a bálványfa az egyik legveszélyesebb invazív faj. Erőszakos terjeszkedése miatt kertészeti felhasználása is csekély jelentőségű. Nagy forgalmú utak mellé vagy ipari létesítmények környezetébe történő telepítése lehet indokolt. ’Bíborsárkány’ fajtája magyar szelekcióból származik. Termése augusztusban élénkpiros, dekoratív. Törzse szabályos, egyenes, koronája gömbölyded.