Tudományos neve Abies nordmanniana. A fenyőfélék családjába (Abietaceae) tartozik.
A jegenyefenyőkre jellemző, hogy tűleveleik laposak, alul korongszerűen kiszélesednek. Emiatt lehullásuk után jól észrevehető kerek kiemelkedések maradnak vissza a hajtásokon. Tobozaik felállóak, érésük után széthullanak, a fán csak a toboz tengelye marad.
A kaukázusi jegenyefenyő 25-30 m magasságúra megnövő nagyon szép, szabályos kúp alakú, tömött lombozatú faj. Nevét első leírójáról, Alexander Nordmannról kapta. Tűlevelei egyesével fejlődnek, 2-3,5 cm hosszúak, csúcsuk kicsípett. Felső oldaluk sötétzöld, fonákjukon két viaszcsík húzódik. A hajtások felső oldalán félkörben állnak. A levelek megdörzsölve narancsillatot árasztanak. Toboza 10-15 cm hosszú, érés után széthulló.
A Nyugat-Kaukázus magasabb, 1000 - 2000 m magasan fekvő területein honos. Kevésbé igényes faj, mint a közönséges jegenyefenyő. Közepes a szárazságtűrése, nem túl mély termőrétegű, és közepes tápanyagtartalmú talajokon is jól fejlődik. A késő tavaszi fagyok ritkán károsítják, mivel csak májusban fakad. Légszennyezésre is kevésbé érzékeny, mint a közönséges jegenyefenyő, ezért parkokba gyakran telepítik. Karácsonyfaként nagyon keresett.
Lassan növő ’Barabits Compact’ nevű fajtája megfelelő talaj- és klímaviszonyok között sziklakertbe is ültethető.